Nemzetstratégia II.. |
Emlékeztet majd arra 1956 emlékmûve, amiért építtetjük?
Pongrátz András írása a Nemzet-nek
apon@azstarnet.com
Felmerült ez a súlyos kérdés a Szabadságharcos Világszövetség Függetlenségi Bálja elôtt is, után is. Valóban arra méltó emlékmû lesz-e, amit mi 56-osok kezdeményeztünk és kivitelezni próbálunk? Ehhez a nagy vállalkozáshoz elõször is nagy szabadságharcos lélek kellett. Ez megtaláltatott az emlékmû kezdeményezõjében és leglelkesebb kivitelezõjében, LASSAN György, Los Angelesben elõ bajtársunkban.
A bálon a tervezõmûvészhez, ÓCSAI Károlyhoz intézett kérdéseink az õ mûvészetének elismerése körül forogtak. A válaszok mindent megmagyaráztak és kielégitettek. Csak a legfontosabb kérdésre nem hangozhatott el megnyugtató válasz, vajon van-e biztosíték, hogy az emlékmû valóban az 1956-OS FORRADALMUNK ÉS SZABADSÁGHARCUNK valódi emlékét fogja felidézni mindenkiben aki látja. Benkõ István eképp fogalmazott: "Talan azok, akik az engedélyt most nagy kegyesen megadták (bár Ócsai Úr szerint végleges engedély még nincs is meg!), abban reménykednek, hogy sikerül majd a történelem kerekét visszaforgatniuk, s az emlékmû falaira majd a népünk ellen harcolo hazaáruló ÁVÓ-sok neveit fogják bevésni!?" Kiderült, semmi biztosíték még nincs arra, hogy ilyen csalás nem fordulhat elõ!
Igy ezt a kérdést mind nekünk 56-osoknak, mind a magyar ifjúságnak, akiknek a mi 1956-os szent forradalmunk mint ellenforradalom volt agyukba sulykolva, igenis tisztán meg kell válaszolni, mielött a nyugati magyarok nagylelkû adományait otthon erre a célra felszabadítjuk.
Követeljük tehát, hogy ennek az emlékmûnek csak egy feladata lehet, amit Benkõ Pista igy fogalmazott meg: "...akár elismeri máris a világ, akár nem, 1956 október 23 fordulópontja volt az EGÉSZ emberiség történelmének. Ezen a napon váltotta meg a világot egy kis nép a bolsevizmus rémétõl, ezen a napon váltotta fel a sötétséget a fény, a rettegést a remény."
Az 56-OS EMLÉKMÛ ÉS KEGYELETI ALAPÍTVÁNY vezetõiben, Hornyák Tiborban és Vajda Német Józsefben nincs mit kételkednünk. Nincs tehát itt semmi másra szükség egy bizonyossághoz, mint ragaszkodni ahhoz, hogy az õ szavaik márpedig bele legyenek vésve az emlékmûbe, mely szavakkal õk kérték "külföldi testvéreiket", hogy adakozzanak e nemes célra. Követeljük tehát, és akkor nem kell majd aggódnunk, hogy a fenntemlített Alapítvány alábbi célkitûzõ szavai legyenek rajta az emlékmûvön:
"SZABADSÁGHARCUNK 40. ÉVFORDULÓJÁRA, A MÁRTÍROK ÉS RÉSZTVEVÔK ÖRÖK EMLÉKÉRE. MÉLTÓ EMLÉKEZTETÕÜL A NÉVTELEN HÕSÖK HAZASZERETETÉRE, A SZABADSÁGHARC MÚLÓ DIADALÁRA, ARRA, HOGY ELTIPRÁSA UTÁN MAGYARORSZÁG A LEGBARBÁRABB KORSZAKOKAT IS TÚLSZÁRNYALÓ RÉMTETTEK SZÍNTERÉVÉ VÁLT, MELYBEN AKASZTÓFÁK ERDEJÉVEL ÉRT VÉGET A VILÁG LEGHÕSIESEBB SZABADSÁGHARCA. HÍRDESSE, HOGY ÁLDVA LEGYEN MINDEN RÉSZTVEVÕ HAMVA! ÉLTESSEN FORRADALMI GONDOLATOKAT ÉS TETTEKET!"
Ha ezek a szavak megfeleltek a "külföldi testvérek"-tõl való támogatás kérésére, minden bizonnyal megfelelnek arra is, hogy az emlékmûre is rá legyenek vésve. Továbbá, mint Lángi Mária irónõ kifejezte: "Az elesettek és kivégzettek neveinek felírása az 56-os emlékmûre szintén elengedhetetlen."
Követelésünk teljesítése esetén nyugodtak lehetnénk, hogy milyen eszmékért és kikért állítunk emlékmûvet szent forradalmunk 40. évfordulóján!
Törvényhozás a gyûlõlet ellen.
Dr. Zétényi Zsolt írása a Nemzet-nek
A Magyar Országygyülés 1996. Március 12-i ülésnapján törvényt hozott a Büntetõ Törvénykönyv módosításáról. Az 1996. évi XVII. törvény kiegészíti a népirtás tényállását a "b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz" szövegrésszel, és a büntetés mértékét is felemeli 10 évtõl 15 évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre. Hatályon kívül helyezi "a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bûncselekmény elnevezésû tényállást, amely különbözõ bírálatok tárgya volt. Teszi ezt oly módon, hogy az elõbbi szövegrészt iktatja be a népirtás körébe.
A Btk. 157.cikkelyében meghatározott "faji megkülönböztetés tényállása helyett a választékosabb "apartheid" címmel hosszú tényállást iktat be, részben megismételve a népirtás tényállását, azzal a különbséggel, hgoy az apartheid nem valamely nemzet, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából, hanem az emberek valamely csoportja által az emberek egy másik faji csoportja feletti uralom megszerzése és fenntartása, ileetõleg a másik faji csoport rendszeres elnyomása céljából követhetõ el. Utalás történik nemzetközi egyezményekre, azokban tilalmazott magatartásokra, az egyezmények idézése nélkül. A korábbi bûncselekmény büntetési tételéhez keépest, amely 1 évtõl 5 évig terjedõ szabadságvesztés volt, az apartheid már 10 évtõl 15 évig terjedõ, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethetõ.
A leglényegesebb változás a "közösség elleni izgatás" tényállásában mutatkozik, azért, mert a gyûlöletre uszítást kiegészíti a "gyûlölet keltésére alkalmas egyeb cselekmény" fordulattal, biztosan sok gondot okozva bíróknak, ügyészeknek és nem utolsó sorban a nyilvánossaág elõtt megnyilatkozóknak. Ezzel a fogalommal kiegészíti a rendõrségrõl és a nemzetbiztonsági szolgálatról szóló törvények hatásköri rendelkezéseit, a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve a Katonai Biztonsági Hivatal hatáskörébe is utalva az említett bûncselekményeket.
Szükség volt-e erre? Kinek használ ez?
[folytatjuk]
Túlszorul a reálbéremelés
Népszabadság
1996. június 1., szombat
Csonka Gábor (Nancy, Franciaország) zárójeles kommentárjaival
(Egy hír margójára, az észrevételek zárójelben. Mindjárt egy kérdéssel kell kezdenem: ki tudja mit jelent az, hogy túlszorul? Elég értemetlenül hangzik, de ez kellõ bemelegítést ad a cikk olvasásához. Kapaszkodjunk.)
Két százaléknál több lesz a csökkenés
(Ez világos. A kérdés az, ahogy mennyivel lesz több?)
Nem tartható a közalkalmazotti bérmegállapodásban rögzített, átlagosan 19,5 százalékos béremelés, és így a közalkalmazottakkal kötött hároméves megállapodásban szereplõ kétszázalékos reálbércsökkenés sem - értesült lapunk kormányzati körökbõl. Úgy tudni: a bérek az idén mindössze 12-13 százalékkal növekedhetnek, a reálbér pedig legalább 6-7 százalékkal csökken. A Népszabadság megtudta azt is, hogy a Belügyminisztérium - bár a hároméves megállapodásban erre kötelezte magát - nem kérte fel az önkormányzatokat arra, hogy a létszámleépítésbõl származó megtakarításokat béremelésre fordítsák.
(Kedves kiszivárogtatás. A kormányzati körök értesítették a Népszabadságot, ugyanmár készítse elõ a talajt, hogy nincs szándékukban betartani az általuk aláírt megállapodást. Természetesen játszanak egy kicsit a számokkal. A játék egyszerû, közöljünk egy sor valóságos adatot, majd adjunk meg hamis eredményt. A 19,5 százalékos tervezett béremelés és a 2 százalékos tervezett reálbércsökkenés valós része a megállapodásnak. A 12-13 százalékos tényleges bérnövekedés már nem ilyen biztos, a cikknek már elsõ bekezdésében cáfolja:)
A bruttó tíz plusz öt százalék azonban egész évre számítva nem éri el a tíz százalékot.'
(Ez egy 2-3 %-os tévedés. Ha ehhez hozzávesszük a 25-26 %-os inflációt, akkor mennyi jön ki? 12-13 %, vagyis a mondat helyesen:"U´gy tudni: a bérek az idén mindössze 10 százalékkal növekedhetnek, a reálbér pedig legalább 12-13 százalékkal csökken." Elismerem, hogy ez nem hangzik olyan jól, de a jelenlegi adatok alapján közelebb van az igazsághoz.)
Mint ismeretes, az 1996-ra vonatkozó közalkalmazotti bérmegállapodás átlagosan bruttó 19,5 százalékos béremelést rögzít a szféra dolgozói számára. Ebbõl a kormány tíz plusz öt százalékot vállalt, úgy, hogy az új közalkalmazotti bértábla bevezetésével februártól tíz, szeptembertõl pedig további öt százalékot fizetnek a költségvetésbõl. A februártól esedékes tíz százalékot a dolgozók a májusi fizetéssel, visszamenõleg júniusban kapják meg. A bruttó tíz plusz öt százalék azonban egész évre számítva nem éri el a tíz százalékot.
(Ez az, megírják õk, csak el kell olvasni az apróbetûs részt is.)
Közvetve a bérek kisebb emelését eredményezheti az is, hogy a Belügyminisztérium nem kérte fel az önkormányzatokat arra, hogy a létszámleépítésbõl származó megtakarításokat a bérek növelésére fordítsák. Igaz, a kormány nem avatkozhat be az önkormányzatok gazdálkodásába, ám a BM felkérését több szakszervezet a bérmegállapodás betartásának garanciájaként tartotta számon. A korábbi számítások szerint az önkormányzatoknak a 19,5 százalékos béremelésbõl 7 százalékot kellene teljesíteniük. Ha az infláció éves szinten 24-26 százalék lesz, akkor mindez legalább 6-7 százalékos reálbércsökkenést eredményez majd.
(Itt egy számolni tudó ember bajba kerül. Feltéve, ha még emlékszik az elõzõ bekezdésre. Ha nem, akkor nincs probléma. 25 százalékos infláció és legfeljebb 10 százalékos béremelkedés: 1,1 osztva 1,25 egyenlõ 0,88 azaz 12 %-os reálbércsökkenés. Az infláció lehet magasabb, ennek megfelelõen a reálbércsökkenés lehet nagyobb. Persze van még egy ismeretlen faktor az elbocsátásokból származó bérmaradvány, de úgy tûnik ezt is elvonják, jelenleg ezzel nem lehet számolni.)
Informátorunk szerint mindez jelentõs problémát okozhat augusztusban, amikor a közalkalmazottak és a kormány értékeli a reálbérek alakulását. Az 1996-os közalkalmazotti bérmegállapodás úgy fogalmaz, hogy az elsõ fél év adatai alapján meg kell vizsgálni a keresetek alakulását, és a kormány vállalja, hogy az illetményemelési garanciák érvényesülésére szükség esetén kidolgozza a megállapodáshoz visszavezetõ intézkedéseket.
Informátorunk szerint várható, hogy a költségvetésben nem lesz pluszforrás a bérek -helyreállítására-, ezért az érintettek nem tehetnek mást, mint elfogadják a prognosztizáltnál nagyobb reálbércsökkenést.
(Az én informátorom szerint ha Szöllõsinén múlik menni fog a dolog, mint ahogy eddig is 'csont nélkül' ment. Tavaly összel 25 % béremelésért tüntettek, lett belõle papíron 19,5, majd a valóságban kevesebb mint 10 %. Ezt hívják reálpoilitikának?)
Az MSZOSZ kezdeményezésére az ÉT munkavállalói oldala indítványozza, hogy a szociális partnerek vizsgálják meg, tartható-e reálbércsökkenés év elején rögzített mértéke. Wittich Tamás, az MSZOSZ alelnöke a Népszabadságnak azzal indokolta javaslatukat, hogy a szakszervezetek prognózisa szerint az infláció mértéke az év végére meghaladja a 22 százalékot, így esély sincs arra, hogy a reálbércsökkenés kevesebb legyen 4-5 százaléknál.
(Az infláció jelenleg 26 %-os és jó erõben van. Nemsokára ujabb árhullám jön összel, ami közismert. Jelenleg célszerübb 26-28 %-kal számolni, amíg nem láthatók kedvezõ folyamatok. Valószínûleg a MSZOSZ is tudja ezt. Csak ez nem illik bele az újságírók koncepciójába. Nekik a 6-7 %-ot kell megpróbálni eladni.)Akar László, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára szerint viszont az elsõ fél év ár-bér adatai nélkül nem lehet felelõsséggel nyilatkozni sem az éves inflációról, sem a bérek alakulásáról, ilyen adatok pedig legkorábban augusztusban állnak majd rendelkezésre. Hozzátette: sem a közalkalmazotti bérmegállapodásban, sem az Érdekegyeztetõ Tanácsban nem született megállapodás a reálbérek legfeljebb kétszázalékos csökkenésérõl. A három évre szóló közalkalmazotti megállapodás mindössze annyit rögzít, ha 1996-ban két százalékkal csökkennek a reálbérek, úgy ahhoz képest 1997-ben lehetõség szerint ne legyen további mérséklõdés.
H. Sz.
K. J. E
M. R. A.
(Nem csodálkozom, hogy ezt a rövid cikket hárman írták, nagyon kényes feladat volt. A 6-7 %-os reálbér csökkenésrõl kellett írniuk, miközben az infláció 26 % fölötti és a béremelkdés nem éri el a 10 %-ot. Vigyázniuk kellett, hogy ez a két adat ne kerüljön egymás mellé.
Akar László nyilatkozta felülmúlhatatlan. Bukéja van. Úgy tesz mintha szeretne felelõsséggel nyilatkozni, de amit mond az kabaré, gúny ûz a Szakszervezetekbõl és az olvasókat is gyengeelméjûnek tekinti. A kormány nem tudja mennyi lesz az infláció, nem tudja, hogy mennyi lesz a közalkalmazotti béremelés. Kijelenti, megállapodás nem is született. Bravó. Tehát tüntettek, tárgyaltak, aláírtak, de nem született megállapodás csak egy feltételes mondatra futotta:)
"ha 1996-ban két százalékkal csökkennek a reálbérek, úgy ahhoz képest 1997-ben lehetõség szerint ne legyen további mérséklõdés"
(Ennek ellent mond, hogy augusztuban a közalkalmazottak és a kormány értékeli a reálbérek alakulását. Valaki itt durván hazudik. Ezért a játék a számokkal. Ezért mond durván ellent a bevezetõ a matematika szabályainak - sokan úgyis csak a vastagbetûs részt olvassák. A helyzet az, hogy a reálbércsökkenés a jelenlegi folyamatok alapján jóval 12 % felett lehet. Igaz, 1995-ben 30 %-os infláció volt, bérmemelés semmi. A jelenlegi bruttó közalkalmazotti átlagfizetés 240 USD/hó (nem tévedés kétszáznegyven, ilyen sok) és ez még adózik. Ebbõl akarnak még 29 USD-t lefaragni havonta. Itt még érdemes arra is kitérni, hogy egy 32 %-os reálbér csökkenés, az 48 %-os reálbér. A közalkalmazottaknak másfélszer annyit kellene keresniük, mint jelenleg, hogy meglegyen a két évvel ezelõtti reálbérük. És ez az amit az emberek érzékelnek. Ilyen alacsony fizetések mellett harsogják, hogy drága a magyar munkaerõ. Egy józan kormányzat kínosan vigyázna a lakosság vásárlóerejére.)
MAGYAR LOBBI - HUNGARIAN LOBBY
[Pellionisz András nyílt levél-akcioja
az 1.58 millió amerikás magyarnak hangot adó
"Hungarian Lobby"-keretében.
Alábbi nyílt levél máris nem áll egyedül! Olvasoink is kimásolhatjak pár másodperc munkával saját tiltakozásukként, Pellionisz levelét, azt "Egyetertek!" szócskával megtoldva, nevüket aláirva, és az alábbi e-mail címre elküldve: zsuzsa.magyar@gmc400.x400gw.itb.hu. Az ügy talán megérdemli, hogy levélözön borítsa el Göncz titkárságának levelesládáját!]Goncz Arpad A Magyar Koztarsasag Elnoke
H-1357 Budapest, Orszaghaza
(e-mail: zsuzsa.magyar@gmc400.x400gw.itb.hu)
Kelt 1996 junius 19-en,
San Francisco Obolkornyeken
Elnok Ur!
Elnezest kerek, hogy e nyilt level ekezet nelkul irodik. Az alabb
mellekeltek az Interneten igy jelentek meg. Egy nemzet- es
egyhazgyalazo ocsmanysag felekesitesere pedig semmi gusztusom
sincs. Talan ha kultuszminiszter lennek az On altal kinevezett
kabinetben, lenne, de arra szinten nincs gusztusom. Kulonosen
felesleges a felekesites azt tudvan, hogy irojat, Spiro Gyorgyot, a
KOZPENZEN mukodo "kozszolgalati" Radio kulon KOZPENZEKBOL mar
felekesitette, megpedig "Nivo-dijjal". Pontosan azon "Vak Bela" cimu
"Kiralydrama-hangjatekaert", melybol az alabb mellekelt idezetek
szarmaznak.
Miutan Elnok Ur mar oly emlekezetesen bebizonyitotta, hogy a Radio
ugyeiben (Hankiss) akar Miniszterelnoki (Antall) intezkedest is
modjaban van megmasitani amennyiben az Onnek, vagy az Ont
magas hivatalaba helyezo koroknek nem megfelelo, mint magyar
allampolgar felkerem, hogy e hataskort most a nemzet kereszteny
tobbseget ert alabbi inzultus (melyet On ugy tunik mindeddig
elnezett) haladektalan korrigalasara hasznalja fel, es e kozerdeku
feliratra a torveny altal eloirt 30 napos hataridon belul valaszoljon.
Vagy pedig "kozpenzek nemzethez hutlen kezelese" es az Onrol
meltokeppen elnevezett "gyulolettorveny" de facto ervenytelenitese
ugyancsak az On nevehez fog lemoshatatlanul tapadni a tortenelem
szamara.
Spiro Gyorgy "Vak Bela" c. Kiralydrama-hangjatekabol a
Radiocenzura "ebersege" miatt az alabbi reszletek ugyan nem
hangzottak el, de a neki folyositott "nivodij" az alabbiakat is
tartalmazo iromanyt jutalmazta. Evvel pedig megvalositotta mind a
"kozpenzek nemzethez hutlen kezelese" buntenyt, mind pedig
(hacsak a nivodij haladektalan ervenytelenitesre nem kerul) Spiro
Gyorgy dolgozata nivodijassaganak fenntartasa az alabb dokumentalt
nemzet- es egyhazgyalazas miatt a vilag altal konnyen belathato
modon "alkalmas gyulolet keltesere", s igy a bunteny es a buntarsak
az On torvenyevel buntetendok.
A Szentatya nyarvegi magyarorszagi latogatasaig meg van mod a
magyar allami vezetest levenni a "az egyhazgyuloloket hivatalosan
helybenhagyok es kituntetok" listajarol, ellenkezo esetben a
hazudozast kell elovenni a dokumentalt tenyek (sikertelen)
takargatasara. Hacsak On nem szandekozik valahova elbujni a
Szentatya latogatasanak idejere. A Szentatya ugyanis szemebe nez
mindenkinek, meg annak is aki (nem kepletesen!) hasbalotte.
Gratulal Onnek "gyulolettorvenye" elso es bizonyara leghiresebb
alkalmazasahoz:
Dr. Pellionisz Andras
San Francisco Obolkornyek
pellio@netcom.com
Utoirat: Amennyiben a mindenkori legfobb kozjogi meltosag irant
tanusitando erzelemmel osszeegyeztethetonek tartja az alabbiak
szerinti gyalazkodas KOZPENZZEL VALO JUTALMAZASAT, szamitania
kell arra, hogy egy nem is olyan sokara meghirdetesre kerulo
"Koztarsasagi Elnok"-drama palyazaton nem csak hogy hasonlo
modon fognak Onrol irni, de KOZPENZ JUTALMAT FORDITANAK MAJD
AZ ON TEVEKENYSEGENEK TORTENELEM SZAMARA VALO MEGFELELO
MEGOROKITESERE. Ez esetre erdekes gyakorlat lehet pl. az alabbi
szovegben az "Istvan" es "Bela" kozjogi meltosagok nevei helyett az
"Arpad" kozjogi meltosag-nev kiprobalasa alkalmas helyeken. Nos,
lassuk csak, hogyan "dijazna" On az "Arpad" valtozatot?
Melleklet
(Betu szerinti idezetek az Interneten is megjelent Spiro Gyorgy "Vak
Bela" Kiralydramabol: http://www.siliconvalley.com/960618.html )
8.oldal
Istvan
"...Es mi az egyhaz? Az ures, riadt, felos emberek vedegylete, vara. A
hulyek szovetsege. Semmi az emberre nem hasonlit jobban, mint,
papjai."
20. oldal
Bela
"...Elmagyaraztak, faszom miert nem csupan vizelesre alkalmatos,
amikor ideje jott, s en megriadtam a kejtol."
21. oldal
Istvan
"A dragalatos Arpad-hazi faszaval, ertekesnel ertekesebb Arpad-hazi
magjaval mit tettetek eddig ennek a deli legenynek? Ha mint
mondod, a hoher megsem herelte ki?
Ottmar (szunet utan)
"En nem eltem veluk, en csak latogattam."
Istvan
"Nos, Bela fiam?"
Bela
"Az atyak es testverek voltak oly kedvesek, es magvamat ajkukkal,
kezukkel, fenekukkel rendszeresen kifejtek."
Istvan
"Rendszeresen?"
"Ugy hat-het eve legalabb naponta, naponta tobbszor is."
Ottmar
"En errol nem tudtam, felseg, eskuszom!"
Istvan
"Nem tudtal! Nekem mondod ezt, te fereg?"
Bela
"Nem ertem, felse, mi ebben a bun. En is nekik, viszont. Mi szeretjuk
egymast a monostorban"
24. oldal
Istvan
"...Most az elsonek megsimitom a combja kozet, nedvedzik-e. Most a
masodikhoz lepek, ugyanazt mivelem. Igen. Harmadik. Szet a labat,
szajha! Felre az egyik combot, hadd nyuljak beled, szajha. Ugy. Hajolj
hatra, torleszd a hasad elore, igy kenyelmesebb. Jo. Ha meg ferfi
volnek, mindet hanyatt hajtanam. Nem vagyok ferfi mar. A szatokat
hadd lam. Kinek mennyire puha, telt, verszivo. Igen. Ez ilyen. Az
olyan. Ez amolyan. Ez is szaj, igen. Ottmar, nem fordulj el, nezzed.
Megis him vagy te is, lam csak. Pal, nezzed. Ja, hogy vak vagy te is.
Kar. - Nos, szuzek, aranylag alkalmasok vagytok egy elteritett ferfiut
visszateriteni. Melyiktek is nedvezett azonnal, mihelyst hozzaja
ertem? Es volt, igaz, Ottmar?"
26. oldal
Istvan
"...Hogy szoktak a baratok? ... Kezzel is, nyelvvel is, te szajha, tanuld
meg egy eletre" (Bela uvolt, Ilona sikit, horges, aztan vege.)
27. oldal
Istvan
"...Biztosabban gyereket alkotsz, ha te vagy felul, dehat elsore nalad
ez nem ment volna. En sokat voltam folul, megse ment ez valami
atok volt rajtam. Asszonyod nagy kurva lesz, orulj neki, ha megcsal,
azt ugy se latod. - Szpe nagy faszod van neked, Bela, orulhet az
egyhaz, orulhetek en is. Aldott legyen a hoher, aki mogyorodat
megse vagta ki."
28. oldal
Istvan
"Es legyenek a haztartasukban poroszlok, kik az o szeretkezeseiket
intezik, es minden nap jelentik nekem, megvolt es milyen volt. Ha
egy nap is kimarad, leuttetem a fejedet, Ottmar. Csalni ne probalj!
Lesznek ott nekem is kemeim... Probaltam en is ferfiakba dugni, de
hidd el nekem a noke kedvesebb. Majd rajossz magad. Ki tudja miert
van ez igy, de igy van"..
36. oldal
Ilona
"Mit varsz, Ottmar, egy vaksi buzeranstol, edes Ottmar, mit varsz?
Akit szolgaknak kell birizgalniuk, hogy a faszaba uljek? Hogy a ti
nevezetes Arpad-hazi magvatok utodot teremjen? Hadd
szunyokaljon, nem art senkinek".
75. oldal.
Bela
"...ahogyan nokent is hasznaltak engem a monostorban sokszor..."
Raffay Ernõ:
A MAGYAR KÜLPOLITIKA ALAPJAI
(Magyar Fórum június 13.)
NEMZETSTRATÉGIAI VÁZLAT, II. rész
KOMMUNIZMUS ÉS KÜLPOLITIKAI ÉRDEK (1945-1990)
Teherán, Jalta, Potsdam: Európa újrafelosztásának helyszínei. Magyarország és a térség szovjet érdekkörbe kerül. Az utolsó, függetlennek mondható magyar külpolitikai cselekvés Gyöngyösi János külügyminiszter nevéhez fûzõdik, aki kisebb terület-visszacsatolási szándékot jelentett be. Az 1947-es párizsi békeszerzõdés azonban -- szovjet befolyásra és a szomszédos országok követelésére -- visszaállítja Magyarország trianoni határait, sõt Pozsonynál három, zömmel magyarlakta falut Csehszlovákiának ítél.
Visszaállítja a minden szempontból mûállamokat, Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát, azzal, hogy Kárpátalja Ukrajnához kerül.
A békeszerzõdésekhez nem csatolnak kisebbségvédelmi egyezményeket, annak ellenére, hogy régi-új szomszédaink kivétel nélkül soknemzetiségû országok. Ezzel kiszolgáltatják a magyar kisebbséget a bosszúálló csehszlovák, román, szerb hatalomnak.
S ami talán a legrosszabb: A MAGYAR ÁLLAMISÁG FÜGGETLENSÉGE MEGSZÛNIK, a kommunista kormányok "külpolitikája" a szovjet nagyhatalmi érdek gátlástalan kiszolgálójává válik. A SZOVJET ÉRDEK KISZOLGÁLÁSA a magyar kül- és belpolitika legfontosabb célja. A kormány külföldön mûködõ diplomatái vagy a polgári, vagy a katonai hírszerzésnek dolgoznak, és a megszerzett információkat a kormány a Szovjetuniónak adja át. A szovjet atomhatalom megszületése után Magyarország területére atomfegyvereket telepítenek, ezáltal a magyarság a NATO-erõk célpontjává válik. A szovjetbérenc "magyar" kormányok ezáltal a magyarságot történelme legnagyobb veszedelmének tették ki. (Az atombombákat és rakétákat nem sokkal 1990 elõtt vonják ki az országból, míg a hírszerzés területén a legnagyobb botrányt, a Conrag-ügyet majd csak Antall József rendezi az amerikai elnökkel.)
A gátlástalan belsõ és külsõ szovjetesítéssel szemben a magyarság már 1956-ban fegyveresen lépett föl. Azon túl, hogy e szabadságküzdelemnek világtörténelmi jelentõsége is nagy, hiszen megmutatta, hogy a szovjet megszállás ellen is lehetséges a küzdelem, s hogy az egész kommunizmus erõszakkal terjesztett hazugság, 1956 bebizonyította, hogy a magyarságban él a nemzeti öntudat, s hogy sem erõszakkal, sem megtévesztéssel nem gyõzhetõ le. A MAGYAR név ismét (1848-1849 után) egyet jelentett a szabadság és hõsiesség fogalmával.
1956 külpolitikájának lényege az állami függetlenség visszaállítása és nemzetközi elismertetése. A világ újrafölosztása azonban érvényes volt: a független magyarság gondolatát a "mûvelt és szabad Nyugat" beleegyezésével a szovjet hadsereg eltiporta. 1956-tól kezdve azonban -- bármit mondtak is az "eszme-felsõrész-készítõk" (Csurka István találó kifejezése) -- máshogyan kellett bel- és külpolitizálni, mint a brutális Rákosi-korszakban.
A Kádár nevéhez kötött évtizedekben a külpolitika lényege, a szovjet érdek szolgálata változatlan maradt. A belpolitikában néha "engedményeket" tettek a "nacionalizmusnak": nem söpörték el, hanem ellenõriztek bizonyos népi, nemzeti jellegû mozgalmakat.
A '80-as években abból a célból, hogy a nyugati világ lássa a kései Kádár-korszak "demokratrizmusát", még mûellenzéket is kitenyésztettek, amelynek képviselõi azután ilyen-olyan pénzen Nyugatra utazgattak, hogy lássa a világ: Magyarországon -- a szovjet megszállás ellenére is -- demokrácia van. (Ezek az álellenzékiek most az SZDSZ-MSZP-kormánykoalíciót és a Fidesz tanácsadó testületét gazdagítják.) A '80-as évek második felében megjelent az ún, reformkommunizmus, ez a tipikusan semmitmondó tartalmú politikai mozgalom az MSZMP-n belül. Ahogy ennek vezetõi észlelték a Szovjetunió egyre gyorsuló bomlását, hatalmuk és vagyonuk átmentése érdekében lázas nyugati kapcsolatépítésbe kezdtek. KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYÉSGÜKNEK SEMMI KÖZE A MAGYARSÁG ÉRDEKEINEK VÉDELMÉHEZ. Mindössze saját, egyéni érdekeiket akarták, s tudták is kiépíteni és tovább éltetni, éppen az 1990 utáni gzönge nemzeti kormányok tevékenysége következtében.
1990 nyaráig magyar érdekû külpolitika nem létezettm, a magyar külpolitikai gondolkodás kialakítása és megvalósítása az 1990-es országgyûlési választsáokon gyõztes politikai erõkre várt.
KÖZELMÚLT ÉS JELEN (1990-1996)
A kommunista évtizedek naívvá és politikai értelemben rendkívül tapasztalatlanná tették az ország lakosságát. Mi volt a helyzet a külpolitika és a hozzá kapcsolódó terület, a katona- és biztonságpolitika területén?
"RENDSZERVÁLTOZÁS" ÉS ÚJ LEHETÕSÉGEK (1990-1994)
A MEGOLDANDÓ FELADATOK óriásiak voltak. Amikor az Oszták-Magyar Monarchiát fölbomlasztották, rendelkezésre álltak magyar nemzetiségû diplomaták, akiket azonnal a független magyar külpolitika szolgálatába lehetett állítani. 1990-ben sajnos nem ez volt a helyzet. A kommunista idõszak politikai kiválasztódása következtében mind a kül-, mind a biztonságpolitikai területen tökéletes baloldali uralom volt, itt még a látszat kedvéért sem engedtek nemzeti gondolkodású személyeket magas pozícióba. Meg kellett kezdeni a külpolitikai és katonapolitikai diplomácia kiépítését. A Külügyminisztériumban ez lassú tempóban meg is indult, a katonai területen (katonai attasék) minden maradt a régiben. Sok magyar gondolkodó és politikus azt hitte 1990-1991-ben, hogy a MAGYAR ÉRDEKEK VÉGIGGONDOLÁSA ÉS MEGVALÓSíTÁSA következik be. Ehhez a kormányfõ, a külügy- és a védelmi miniszter személye kulcsfigura. Képesek-e vajon -- mint a '20-as években Bethlen István és társai -- annak végiggondolására, hogy MI A MAGYAR KÜLPOLITIKAI ÉRDEK, s mit kell tenni annak érdekében, hogy az, ha nem is egycsapásra, de érvényesúljön?
Nos, amit kívülrõl és belülrõl egyaránt látni lehetett, az a KONCEPCIÓNÉLKÜLISÉG volt. A magyar kül- és katonaplitika éveken át semmitmondó frázisokat hangoztatott a '90-es években; a koncepciómentes kül- és védelmi miniszter rendületlenül õrizte pozícióját, miközben a nemzeti érdekérvényesítés történelmi lehetõségei sorra semmivé váltak.
Az 1990-es évek elsõ négy évében ugyanaz történt a magyar kül- és katonapolitikában, mint általában a politikában: ELMARADT A RENDSZER GYÖKERES MEGVÁLTOZTATÁSA. Személyi kérdésekben itt-ott történt változás, de a szisztéma, a mûködtetés tartalma majdnem teljesen változatlan maradt. Nem volt senki, aki új tartalmat, új jelleget adott volna a kül- és katonapolitikának. Az Antall-kormány kül- és honvédelmi miniszterének fogalma sem volt arról, mit is kellene tennie, ezért aztán a magyar kül- és katonapolitika elvileg ugyan függetlenné vált, gyakorlatilag azonban a LEGFONTOSABB ÖSSZEMAGYAR KÉRDÉSBEN, A KÁRPÁT-MEDENCE TELJES MAGYARSÁGÁNAK ÖSSZEKAPCSOLÁSA ÜGYÉBEN NEM TÖRTÉNT SEMMI LÉNYEGES, SEMMI DÖNTÕ JELLEGÛ ESEMÉNY. A magyar kormány nem volt képes helyzetbe hozni a megszállt területek magyarságát az ottani privatizácó kapcsán sem. Nem tudott tõkeerõs erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai magyar bankokat alapítani, amelyekkel létre lehetett volna hozni a magyar gazdasági vezetõréteget. (Közben többszáz milliárd forintot adott a budapesti magyarellenes bankároknak "bankkonszolidáció" címén!) Kétségtelenül megindult az elszakított területeink magyarásgának nagyon szerény támogatása, de a STRATÉGIAI JELENTÕSÉGÛ, ÁTGONDOLT CSELEKVÉSEK EBBEN A VONATKOZÁSBAN IS ELMARADTAK.
A '90-es évek magyar kormánya nem gondolta át a HATÁRKÉRDÉSSEL kapcsolatos tennivalókat sem. Megítélésünk szerint három történelmi lehetõsége is volt Magyarországnak arra, hogy a megszállt magyar területek egy részét -- akárcsak csekély részét is! -- visszaszerezze. Ezek: a szerb-horvát háború, amikor kiderült, hogy a szerbek nem tudják legázolni a horvát függetlenségi törekvéseket; a kárpátaljai helyzet abban az idõben, amikor az ukrán-orosz ellentétek fehérizzásig hevültek, végül pedig Csehszlovákia fölbomlásának idõszaka (1992 vége, 1993 eleje), amikor az ún, Szlovákiát még nem ismerte el a világ, és a leendõ szlovák hadsereg éppen csak szervezõdött.
Magyar érdekû, bátor és döntõ lépések megtétele helyett a kormány Ukrajnával alapszerzõdést kötött. Azóta bebizonyosodott: ennek nem sok értelme, eredménye volt. Szlovákiát pedig sietett elismerni a magyar kormány, annak reményében, hogy a felvidéki magyarok kedvezõbb helyzetbe kerülnek. Mindez úgy következett be, hogy a felvidéki magyarság elismert vezetõit a döntõ kérdésekben a magyar külügy nem kérdezte meg, amikor pedig elmondták határozott álláspontjukat (hogy ti. nem kellene elismerni Szlovákiát nagy sietséggel!), akkor nem vette figyelembe Budapest ezt az álláspontot.
A TERÜLETI KÉRDÉSEK kapcsán maga Antall József kormányfõ hívta össze a minisztereket és politikai államtitkárokat [a szerzõ ebben az idõben még a honvédelem politikai államtitkára volt, tehát jelen kellett lennie, Nemzet szerk.], s jelentette ki elõttük, hogy A HATÁRKÉRDÉS FÖLVETÉSE NEM TARTOZIK AZ ÁLTALA VEZETETT KORMÁNY CÉLKITÛZÉSEI KÖZÉ. [Meri-e még ezek után is megkérdõjelezni valaki a rózsadombi paktum létét??? (http://www.siliconvalley.com/960309.html)-- vagy Antall hazaáruló voltát...]
Ebben az idõszakban tehát NEM SZÜLETETT MEG A NEMZETI STRATÉGIA. Ennek a koncepcióhiány és bizonyos személyek szakmai alkalmatlansága volt az oka. S mivel 1990 és 1994 között elmaradt a rendszer lehetséges megváltoztatása (tulajdonviszonyok, gazdaságpolitika, sajtó, oktatásügy stb.), lehetõvé vált 1994-ben a minden eddiginél veszedelmesebb -- egyszerre internacionalista és magyarságellenes -- kormámny hatalomra kerülése. Nem véletlen tehát, hogy a kül-, a biztonság- és a katonapolitikában sem történtek meg a döntõ lépések. Antall József kijelentését, miszeriont õ lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, nem követték ezt hitelesítõ lépések.
Az egész elhibázott és elmaradt "rendszerváltozás" kérlelhetetlen logikával vezetett a 1994-es választás kimeneteléhez.
AZ ÚJ INTERNACIONALIZMUS ÉS ÚJ MAGYARSÁGELLENESSÉG (1994-1996)
Az 1994-ben kormányzati hatalomra, de már a korábbi években gazdasági és szellemi hatalomra került pártok (SZDSZ, MSZP) következetesen és gátlástalanul építették és építik ki teljes körû hatalmukat kormányzásuk elsõ idõszakában. Teljes körû rendszerváltozást csináltak a maguk kizárólagos érdeke szerint (tulajdonviszonyok, sajtó stb.).
Témánk területén hasonló a helyzet. MIND A KÜL-, MIND A BIZTONSÁGPOLITIKÁBAN VISSZATÉRT A MAGYAR ÉRDEK GÁTLÁSTALAN, SÕT CINIKUS SEMMIBE VEVÉSE.
Külügyi vonatkozásban folytatódik az alapszerzõdések politikája. A magyar-szlovák alapszerzõdés szlovák ratifkálása elõtt Szlovákiában meghozták a legfontosabb magyarellenes törvényeket és kormányrendeleteket (törvény a szlovák államnyelv védelmében, az új közigazgatási beosztásról stb.), és a ratifikációs okmányok kicserélése után sem várható a szlovák kormánytól a nemzetiségi politika magyarbaráttá válása. A szlovák külpolitika kisebb-nagyobb gyõzelmei a magyar diplomácia fölött csak fokozzák a fiatal szlovák nacionalizmus agresszivitását a magyar lakossággal szemben.
Románia vonatkozásában hasonló a helyzet. A fanarióta eredetû, bizánci mentalitású ravasz román politika állandó kezdeményezéseivel (pl. Iliescu "történelmi megbékélési" blöffje) szinte megbénítja a magyar külügyi tevékenységet ebben az irányban. Tárgyalások folynak a semmirõl, közben az erdélyi magyarság CSÁNGÓSODÁSA (szórvánnyá válása) egyre gyorsuló ütemben zajlik. (Ezt sietteti például a román katonaság betelepítése a Székelyföldre.)
A MOSTANI BUDAPESTI KORMÁNY AZT TARTJA ÉRDEKÉNEK, HOGY MIELÕBB ELTÛNJÖN A KISEBBSÉGI MAGYARSÁG -- hogy ne legyen már annyi gondja vele. A szerb háború kapcsán is azt látjuk: elmaradt az ott élõ magyarság helyzetének a nagyvilág elé tárása, ehelyett rendkívül baráti kapcsolatokat építenek ki a magyarságot FIZIKAILAG IS LIKVIDÁLÓ szerb megszálló hatalommal. Talán el kellene olvasni a magyar katonai hírszerzés erre vonatkozó jelentéset a '90-es ével elsõ éveibõl!
A katonai politikában hasonló a helyzet. A jelenlegi kormány megvalósítja az MDF 1994-es katonai programjában lefektetett célitûzéseit: A MAGYAR HADERÕ LEÉPITÉSÉT (60 ezres létszám stb.). A Honvédelmi Minisztérium vezetésében nagy a szerepe a volt politikai tiszteknek (maga a miniszter is ezek közé tartozik) és egyes volt kommunista tábornokoknak, akik akár mundérban, akár civil gúnyát öltve kerültek vissza magas pozíciókba. Ugyanakkor a legképzettebb tábornokokat nyugdíjazzák, arra hivatkozva, hogy betöltötték 55. évüket, ugyanis egy miniszteri rendelet szerint eeket nyugdíjba kell küldeni. (Ezt a rendeletet egyébként az Antall-kormány honvédelmi minisztere hozta meg!) A magyar hadügy területén pozitív fejleményként kell elismerni, hogy megkísérlik korrigálni az Antall-kormány nagyon káros döntését a szovjet MIG-29-es harci repülõgépek beszerzésével kapcsolatban, annyiban, hogy tárgyalásokat folytatnak nyugati gyártmányú, jobb minõségû és olcsóbb fenntratású repülõk beszerzésérõl.
Súlyosabbá válhat viszont a magyar külügyi és katonai kormányzati döntés az amerikai hadsereg "ideiglenes állomásoztatásáról". Ez Magyarországot az orosz nukleáris erõ célpontjává teheti, ami a magyarság létt veszélyeztetné.
Bizonyos amerikai, vagy AMERIKAINAK ÁLCÁZOTT érdekek kielégítése valamilyen oknál fogva fontosabb a jelenlegi budapesti kormány számára.
(Folytatjuk)
ÁLLJUNK MEG EGY SZÓRA!
"GÕZERÕVEL MÛKÖDIK BÔS!"
(Magyar Fórum június 13.)
A Szlovák Távirati Iroda hírét szenzációként tálalta a magyar írott és elektronikus sajtó: "A bõsi vízerõmû teljesítménye 17-étõl (péntektõl) 5500 megawatt."
A hír igaz, DE ismét csak a szlovák propagandával találjuk magunkat szemben, amellyel a szlovákok hazafias büszkeségét kívánják fokozni, s egyúttal a hozzá nem értõ külföldi közvéleményt manipulálni.
Vegyük sorra a realitásokat, amelyek mindjárt világossá teszik a helyzetet. A bõsi 8 db beépített turbina összes kapacitása: 8 x 90 MW = 720 megawatt. A sajtóban közölt 5500 MW teljesítmény nem értelmezhetõ. A MW beépített kapacitás. A villamosenergia mennyiségét megawattÓRÁban, illetve a háztartási mérõórákról jól ismert kilowattórában mérik. Feltételezzük, hogy az 5500 is megawattórának érthetõ. Ha a 8 turbina 24 órán át mûködik, akkor a maximális teljesítménye 17280 megawattóra. Ehhez kéepst az 5500 a beépített kapacitásnak mindössze 32%-a, ami vízerõmûveknél nagyon alacsony kihasználtság. (Sajnos, a sajtó a kapacitást: a megawattot, a kilowattot gyakran összetéveszti a megtermelt energiamennyiséggel, amiben az idõtényezõnek is szerepelnie kell, tehát: megawattóra, kilowattóra.)
A lényeg azonban nem a számok megtévesztõ jellegû tálalásában keresendõ, bár a szlovákok, hogy minél nagyobb számokkal bûvöljék el a hazai és a külföldi laikus közvéleményt, gyakran kilowattórában adják meg a megtermelt villamos energiát, ami aztán éves viszonylatban milliárdos nagyságrendû, és így megdöbbentõnek ható nagy számokkal mutatja az eredményt.
A szlovákok teljesen fölöslegesen építettek be Bõsön 8 turbinát. A felvízcsatorna vízszállító képessége másodpercenként maximum 4500 m3, HA A DUNA VIZHOZAMA EZT LEHETÕVÉ TESZI.
A Duna legkisebb vízhozama a pozsonyi keresztmetszerben másodpercenként 900 m3. Normális vízjárás esetén 1800-2000 m3. Közepes árvizek levonulása idején 4-5000 m3. Rendkívül nagy árvizek idején 6-7000 m3. A vízi tervezés 100 és 1000 éves csúcsokkal is kell számoljon, mert a biztonság kedvéért a mûtárgyakat, gátakat erre kell méretezni. Ez ugyan nagyon ritka eset, de nem hagyható fiogyelmen kívül. A Duna vízhozamát nem szabad átlagszámokkal jellemezni. Csakis az éves vízjárási grafikonok alapján szabad tervezni (ezek valóságos "lázgörbéknek" látszanak), és háromféle jellemzõ idõszakot kell szem elõtt tartani. A száraz éveket, a közepes éveket és a nedves éveket. Óriási eltérés van a háromféle típus között.
Bõsön a felvíz- és az alvízcsatorna között ha nincs árvíz, 22 m szintkülönbséggel számolhatunk. Ha az árvíz az alvízcsatornába belejátszik, akkor ez a szintkülönbség és hatásaként a turbinák teljesítménye is csökken. A bõsi turbinák víznyelõ képessége a körülményektõl függõen 5-600 m3 másodpercenként. Ha tehát a felvízcsatornát a Duna vízhozama másodpercenként 4500 m3-rel tudná táplálni, akkor mind a 8 turbinát üzemeltetni lehetne. NÉHÁNY NAPIG EZ A HELYZET ÁLLT ELÕ, és ennek örvendeztek annyira a szlovákok. A Duna 900-2100 m3/sec közötti vízjárása esetén, ami az év nagy részére jellemzõ, maximálisan és csak rövid ideig 4 turbinára jut elegendõ víz.
Azonban a pozsonyi keresztmetszeten átfolyó vizet nem lehet mind a 8 turbinára ráereszteni. Az alábbi vízmennyiségeket kell elvonni:
Pozsony város iparának vízellátására: 30 m3/sec
A csallóközi Kis-Duna táplálására 20 "
A Mosoni-Duna táplálására 40 "
A szigetközi vízpótlásra 120 "
A Duna anyamedrének táplá- lására (minimum) 200 "
A szlovák talajvízpótlásra a doborgazi zsilipnél 50 "
A dunacsúnyi vízlépcsõ nagy turbinájára 200 " Párolgási veszteség 20 "
A bõsi hajóátzsilipelésekre 150 "
----------------------------------------------- Összesen: 830 m3/sec
Ha száraz idõjárás esetén másodpercenként csak 900 m3 érkezik, akkor Bõsön az összes turbina állni fog.
Ha az átlagosnak tekintett 2000 m3/sec érkezik, akkor Bõsön csak 2 turbina üzemeltetése lehetséges.
A mostani árvízlevonulás május 13-án kezdõdött. Az Országos Vízjelzõ Szolgálat adatai szerint 2100 m3/sec-mal. Május 15-én volt a csúcs, 5410 m3/sec-mal tetõzött az árhullám. Május 21-ére, vagyis egy hét alatt levonult és beállt a 2100 m3/sec vízjárás. Vagyis a nagy, látványos ünnepséggel beindított nyolcadik turbina mindössze 5 napig volt képes villamos energiát termelni. Ha üzemköltségéhez hozzáadjuk amortizációs költséghányadát is, akkor ez nem mevezhetõ nagyon olcsó energiának...
Persze, az "öreg" Duna, az ún, anyameder ebbõl az árvízbõl alig kapott valamennyit, a Szigetköz pedig, amelynek igazi éltetõje az árvízi elöntés, semmit sem. A szlovákok arra törekszenek, hogy lehetõleg minden vízmennyiséget a turbinákra tereljenek, minél több villamosenergia termelése céljából.
Csehszlovákia államalapítása során döntõ szerepe volt a hatásos és ügyes propagandájuknak. Ismeretes, hogy dr. Eduard Benes egy turistatérkép alapján jelölte ki Szlovákia államhatárait a hajózható Ipoly és Ronyva "folyamok" mentén, s ezt a nyugati gyõztesek minden ellenvetés nélkül elhitték. De tudjuk azt is, hogy a köztársaság fennállása során is milyen hatásos propagandát fejtettek ki költséget nem kímélve, hogy államukat a legdemokratikusabb, legvonzóbb köztársaságként mutassák be a világnak. Ma is a legdöntõbb politikai tényezõnek tekintik az országkép kedvezõ formálását, és erre hatalmas összegeket költenek.
A szlovákok 76 év alatt sokat tanultak Prágától, és a bõsi vízlépcsõ ügyében nagy anyagi áldozattal propagálják ügyüket.
Ha végigtekintünk az elmúlt évek magyar tájékoztatási módszerein és eredményein, annak ellenére, hogy nekünk van igazunk ebben az ügyben, elmondhatjuk, hogy az ügy jelentõségéhez képest csak filléreket áldozunk igazságunk megismertetésére. Sokat tanulhatnánk e téren is a szlovákoktól, akik nemzeti érdekeikért keményen és MINDEN LEHETSÉGES MÓDON küzdenek...
Ha'bel György ny. mérnök-fõtanácsos
Hol a nacizmus es hol a rasszizmus Magyarorszagon?
[Uj Idok, 2. mutatvanyszam, 1996 majus 1, 5. oldal]
(http://www.azstarnet.com/~apon)
Sandor Andras irasa
A mai (ugynevezett) Magyarorszag az effele kikozositettet, mint e sorok iroja, az 1944. marcius 19. utan bekoszontott honapok Magyarorszagara emlekezteti. Ma is, mint akkor, naci megszallas van, csak most a nacik nem nemetek. Latszolagos torvenyesseg es nemzeti szuverenitas uralkodik, mint akkor. Mint tudjuk, helyen maradt a kormanyzo, az ervenyes alkotmany megengedte, hogy "csak ugy" menessze a kormany elnoket es kinevezzen egy uj miniszterelnokot, helyen maradt a parlament (nem szamitva a letartoztatott es bujdosasba kenyszerult kepviseloket), tovabb mukodott a kozigazgatasi gepezet.
Most demokratikusan megvalasztott kormany kormanyoz, demokratikusan megvalasztott parlament tustentkedik, alkotmanyosan kinevezett allamfo reprezental, sajtoszabadsag van, egy huszforintosbol eppen ugy joga van barkinek lapot alapitani, mint 600 millio forintbol, partok szazezres naggyuleseket rendezhetnek, amelyeken meg a civil ruhas rendorok is tomegesen vehetnek reszt es a bevetesre osszevont pancelosok peldas onmersekletet tanusitanak. Az emberi jogok tisztelete ugy mukodik, mint a karikacsapas: demokracia van.
Mindekozben 1944 marcius 19. utan diszkreten Edmund Veesenmayer parancsolt az orszagban, mint a Fuhrer teljhatalmu megbizottja, a zsido vallasu es szarmazasu magyar allampolgarokat megkulonbozteto jelzessel lattak el es kikozositettek az eletbol, majd vagonokba zsufoltak es kiszallitottak valahoza, az orszagban a Waffen SS fegyveres eroi tartozkodtak, a radio es a sajto a maga egeszeben a nemet-naci hir- es mindenfogalmazok kezeben volt.
Mindekozben ma George Soros dollarmilliardos es magas rangu MOSZAD-funkcionarius, illetve Tom Lantos, amerikai kongresszusi kepviselo (lobbymester) parancsol az orszagban, valamint a Vilagbank es a Nemzetkozi Valutaalap teljhatalmu megbizottja; azok a magyar allampolgarok, akik nyiltan kijelentik, hogy ok a magyar nemzethez tartoznak, elvesztik munkajukat, kikozosittetnek a tarsadalmi eletbol, vagy megragalmazzak oket, vagy a nevuket sem irjak le, magyarnak lenni szuletett bunoseget jelent s a buntetes enyhitese csak a massag tisztelete alapjan remelheto, az orszagban a MOSZAD diszkret megbizottai es az IFOR fegyveres erok tartozkodnak, a radio, a televizio es a sajto a maga egeszeben a judeonaci hir- es mindenfogalmazok kezeben van.
(Most azt mondhatna valamelyik Nagyokat Szolo szaj - ha nem volna tilos neki e sorok irojat letezonek tekinteni - mondom, mondhatna: "Micsoda zagyva keptelenseg! Probalta volna ennek a tizedet leirni 1944-ben! Mauthausenben, Auschwitzban, Majdanekben talalta volna magat!" Szentigaz. De - eloszor is: probaljam ezt megjelentetni egy kozvelemeny-befolyasolasra feljogositott napilapban, a hetilapok kozul is csak a Magyar Forum kozolne. (S.A.), akarcsak a Magyar Nemzetben; probaljam felolvasni a radioban, elmondani a televizioban. Masodszor: akkor az alkotmanyos folytonossag volt a jelmez, nem a szolasszabadsag, melyrol nyiltan kijelentettek, hogy nincs. Most viszont eppen a demokracia es a szolasszabadsag a jelmez, bar a valosagos hatalom csak fogcsikorgatva turi. A szonak szabadsaga van bujdosni.)
Ennek a helyzetnek a kifogasolasa eleinte csak "kozosseg elleni izgatas" cimen volt buntetendo; ma mar "gyuloletkeltes" cimen buntetendo, most keszitik elo, hogy "gyuloletkeltesre alkalmas hirveres es tevekenyseg" cimen buntetendo legyen, s milyet ezt befoglaltak a budapesti Merleg utcaban keszulo "alkotmanyba", azonnal hozzafognak a modositashoz, miszerint a magyar onazonossag mar eleve, onmagaban buntetendo lesz.
1944 marcius 19. utan hatalomra jutott a rasszizmus. A magasrendu es uldozo tevekenysegre feljogosito faj volt az "arja", szolgalataban csicskasi alkalmazasra elfogadhato a magyar (affele keverek), alacsonyrendu es uldozendo a "zsido".
1996-ban hatalomra jutott a rasszizmus. A magasrendu es uldozo tevekenysegre feljogosito faj a "zsido", ezt alatamasztani ideiglenesen elfogadhato a "roma", alacsonyrendu es uldozendo a magyar (mar a genjei bunosek, fogantatas utan elpusztitando).
Mindaz, ami eddig e szereny eszmefuttatasban olvashato, 1944 marcius 19. utan "zsidoberenc"-segnek minosult, 1996-ban "gyuleletkeltesnek" es "szelsosegesseg"-nek. S termesztesen: antiszemitizmusnak.
[Zarojelben felhivjuk a terdreflex-szeruen antiszemitazo SZDSZ-fasisztak figyelmet, hogy az SZDSZ-fasizmus eppen a zsidokra legnagyobb veszelyt jelento vonasait az antiszemitanak NEM nevezheto Dr. Szatmari Jeno Istvan leplezte le legeloszor, egy eve megjelent konyveben, pontosan zsido rabbi nagyapjara hivatkozva, az alabbi mondatokkal (ld. a teljes szoveget http://www.siliconvalley.com/nemzet/951206.html cim alatt): -Szatmari idezet:
"A gyokereknel kezdem: az 1967-69-es balos" mozgalmaknal, a kozgazon es a bolcseszkaron, ahonnan valoban a mai SZDSZ politikai elso vonalanak nagyobbik resze szarmazik". De hozzateszem: ez nem minden. Nemcsak ok voltak ott az alapitok kozott. Hanem egy masik csoport is. Zsido szarmaza- suak, akik viszont sosem ertettek egyet a "balosokkal". Ok eleve mas cellal indultak. Beepulve, besimulva a hatalomba, azt maguknak, nehany szaz embernek megszerezni. Es mikozben magukat kifele a zsido identitas .es onvedelem profetainak mutatjak, a gyakorlatban ennek felszine alatt kulfoldi uzletbaratokkal az orszag olyan eladasaban erdekeltek, amely e par szaz, esetleg nehany ezer ember tartos gazdasagi hatalmat biztositja. Marxi ertelemben komprador burzsoaziakent, azaz idegen penzugyi hatalmak helytartoikent. Mert csak igy tudjak biztositani, hogy nelkuluk, ellenukre akkor se tor tenhessen semmi, ha mar a zsidosag normalis 90 szazaleka is hanyingert kap gusztustalan mohosaguk lattan. Hozzajuk csatlakozott az a "muveszeti elit", amelynek tobbsege keptelen volt tomegigenyeknek megfelelni, de "lilasagait" e csoport gazdasagi vedohatalma alatt kizarolagosan sztarolt muveszette" tette, elsosorban Budapesten. Ok a derekhad az SZDSZ-ben. Es nekik mindegy, hogy a partot ki vezeti, annak hagyjak a kamarillairanyitast eljatszani, aki az adott helyzetben az o nyugodt ternyeresuket biztositja. Az ujsagokat, kozvelemeny-kutato intezeteket, egy sor nagyvallalatot ok iranyitanak. Amikor Antallal kellett megallapodni, Tolgyessyt toltak eloterbe, ha Hornnal kellett egyezseg, akkor Petot. Petot, akit olthatatlan vagy fut az elso ember szerepere, es frusztraltsaga eppen abbol ered, hogy tudja: ezt a magyar politikai milioben sohasem teheti meg. Es ezt csak egy uton tudja magaban kompenzalni: barki van a kormanyfoi barsonyszekben, tamadja, tamadtatja. Mivel most ezt Hornnal szemben celszeru jatszani, segitik ebben a derekhad nagymoguljai. Ha mas taktika lesz celszeru a tovabbi "leuralashoz", hat ot is ejteni fogjak. Soros mester pedig hatalmas penzeivel a derekhadat segiti. Mert neki tenyleg egy eladosodott, tonkrement orszag a jo tavlati terjeszkedeshez, vagy ahhoz, hogy ha nemzetgazdasagokat osszeomlaszto devizamanipulacioi miatt a vilag minden komolyabb orszagabol menekulnie kell majd, akkor eleg lesz a maradek vagyona ahhoz, hogy itt meg akar kiraly is lehessen a hatterben. Mondjuk, az allamadossag felenek kifizetese fejeben menedeket, vedelmet kapjon. Egyszer. Talan. * Nos, ebben az elemzo stilusban husz oldalt irtam Galnak. Nemi marxista szakzsargonban, hogy konnyebben ertse. A reagalas, Kende kozvetitesevel: "Vegre egy ember, akinek stilusa is van. Tud irni. Na persze, az a szakmaja..." (Magamban hozzatettem: meg politologiai tudomanyokbol van a doktoratusa. Es az sem mindegy.) * Es meg egy "aprosag": tobbszor elmondtam a jelzett uraknak, hogy mifelenk, a Klauzal ter, Dob utca tajan, de masutt is, ahol zsidok, felzsidok laknak, lakunk, bizony terjed, de nagyon, egy aranymondas: HA MEG EGYSZER LESZ HOLOCAUST MAGYARORSZAGON, AZT AZ SZDSZ FOGJA "ELERNI", GATLASTALAN ES GUSZTUSTALAN MOHOSAGAVAL, AMI KIVALTJA A TOMEGEK SZELSOSEGES REAKCIOIT..Es ezert van az, hogy a pesti kiszsidoknak talan a tobbsege az MSZP-re szavazott, es ezert van mar szinte minden partban nehany vezeto, zsido szarmazasu szakerto [pl. Tímár; http://www.siliconvalley.com/960511.html]. Hogy ez tan megse tortenhessen meg. Es ezert allt el a lelegzetem kesobb, a Flamenco elott, Revesz szavai utan. Mert akkor tunt eloszor realisnak ez az irtozatos alom. Lazar nagyapam, az emlekedre eskuszom, en megprobaltam most, e konyvvel, beleszolni" - eddig a Szatmari idezet, a szerk].
Mert az antiszemitizmusnak [jelenteset] nem ismerven a zsido vallasuak [szerint antiszemitizmus] az izraeli "nurnbergi" torvenyek szerint tisztaveru zsidok ragalmazasa, ellenseges szavakkal illetese, megsertese, testi bantalmazasa es hatranyos helyzetbe hozasa. "Who is an antisemit in Hungary, this is to be determined by myself" - jelenti ki minden magara valamit is ado Media Boss, az egykori becsi polgarmester nyoman, aki ezt nemetul igy mondta: "Wer ist ein Jud in Wien, das sage ich" (Hogy ki zsido Becsben, azt en mondom meg). Valtoznak az idok es a Herren-Sprachen, azaz Domination languages.
Mindez Fricz Tamas ketsegtelenul jo szandeku cikke nyoman kivankozott leirasra, mely is megjelent a Magyar Nemzet ez ev aprilis 20-i szamaban "Van-e nalunk rasszizmus?" cimen.
Az o kovetkeztetesevel ellentetben, mint az eddigiekbol kitunik, van. Van rasszizmus.
Csakhogy ez, Fricz Tamas velemenyevel egyezoleg, nem antiszemitizmus. Ez a rasszizmus (ez nem Fricz Tamas velemenye) egy "zsido" Herrenvolk- es felsobbrendusegi tudat, "elet-halal uranak lenni" paranoia, ezzel egyutt kielegithetetlen es csillapithatatlan magyargyulolet. Ennek a pszichopatianak a jellegzetessege, hogy sajat teveszmeit es tuneteit aldozatara vetiti ki.
Am nehogy valaki azt higgye, hogy ez a magyar zsidosag sajatja. Nem. Ez annak a judeonacizmussal fertozott, sulyosan pszichopata es agressziv ot-hatezernyi uj SS-Sturmaschalenak a sajatja, amely kulfoldon szekelo nemzetkozi parancsnoksaganak fedezetevel megszallta az informacio es tomegkommunikacio teljes strukturajat es most Himmlerjeinek vezerlete alatt terrorizal. A magyar zsidosagot eppen ugy terrorizalja, mint a magyarsagot a maga egeszeben. Aki a zsidosagot vadolja, az lehet vak es rosszindulatu. Sot: lehet provokator is. Am a judeonacizmust nem felismerni es tetlennek lenni vele szemben: eletveszelyes vaksag.
[A szerkesztoseg szuksegesnek latja kulon hangsulyozni amit a cikkiro is mond (ld. pl. Szatmari Jeno Istvan fennt idezett irasat), hogy a "judeonacizmus" kifejezes eppugy NEM jelenti azt, hogy minden zsido helyesnek tartana az SZDSZ-fasizmust, (nem tartja!) mint ahogy a "nemetnacizmus" kifejezes sem jelenti azt, hogy minden nemet naci volt (voltak nacizmus ellen eletuket ado nemetek is). A jelzo csupan a nacizmus alfajainak megkulonboztetesere szolgal: pl. Yigal Amin nyilvanvaloan judeonaci, nem pedig nemetnaci. Kozos csupan a naci ideologia, hogy egy faj felsobbrendu es elojogokat elvez, amit a nacik megengedettnek tartanak akar gyilkossagot is jelento terrorral, megfelemlitessel biztositani]