Nemzetstratégia III.. |
Tallózó
az "Új Ember" 1996. június 23-i számábol
Jalsovszky György rovata
Ezen a héten a hetilap 2500. számát vehettük kézbe. A gyönyörü, ezalkalommal színes nyomással készült lap sok értékes cikke közül most RónayLászló fõszerkesztõ írásával szeretném a Tallózó olvasóit megajándékozni.
"NÉZZ FEL A KÉKBE!"
Az Új Ember 2500. számát tartják kezükben kedves Olvasóink. Némibüszkeséggel írom le ezt a számot, hiszen nagyon kevés olyan hetilapotismerek, amely ezt megérte volna. Az Új Ember is csak annak köszönheti, hogysosem maradt magára, barátaink, olvasóink imáikkal - és ha kellett,anyagiakkal is - támogattak bennünket. Ez a külsõ megjelenésében is ünnepiérzést sugalló számunk sem jelenhetett volna meg, ha bel- és külföldrõl nemálltak volna és nem állnának ma is mellénk mindazok, akik szükségét érzik enagy hagyományú lap jelenlétének.
A most vasarnápi evangéliumi szakaszban Jézus arra buzdítja hallgatóit, neféljenek, "aki megvall engem az emberek elõtt, én is megvallom mennyei Atyámelõtt". Az Új Ember történetén végigtekintve megállapíthatjuk: volt (van)mitõl félnünk, de a lényeget, a krisztusi küldetés teljesítését ez a ténynem akadályozhatta, s ma sem lehet gátja az õszinte szónak.
Az elõzõ nemzedék tagjai a hazai katolicizmus létéért aggódhattak (beleértvesaját létüket is). Nekünk is maradt aggodalmunk: azokat féltjük leginkább,akik fokról-fokra szegényednek el; akik betegek, de orvosságukat nem tudjákkifizetni; akik tehetségesek, de nincs módjukban képezni magukat; s azokatis, akik mostanáig tanítottak õket, abban a balga meggyõzõdésben, hogy azország, a nemzet jövõjét mûvelt, erkölcsös fiatalok alapozzák meg. Szorongvakérdezzük: milyenek lesznek a magyar családok kilátásai? Hogyan teljesíthetiegyházunk az emberekért vállalt küldetését, ha ennyire szûkösek alehetõségei, s ha ezek szélesítésérõl inkább igéretek hangzanak el, semminttettek születnének?
A reménység, a mi reményünk az, hogy hajunk minden szálát számontartják ott,ahová kell és egyedül érdemes figyelnünk. Hogy "aki megvall engem az emberekelõtt, én is megvallom mennyei Atyám elõtt".
Dadogva, nem mindig a helyes szavakra lelve ezt próbálta és próbalja tenniaz Új Ember. Nem magányosan, hanem mindazokkal karöltve és szövetségben,akik szeretõ szigorral, de mindig nyitott sz”vvel álltak és állnakmellettünk. Az öreg Szindbád, Márai Sándor csodaszép Krudy-regényének hõseazon töpreng, kinek is ír valójában. Csendes merengése során megjelennekelõtte a vidéki kúriák, a régi erkölcsök, azok, akik szeretik a hazájukat ésaggodalmasan figyelik pálfordulásait, egyszóval mindazok, akik tudják, hogyhiteles szó nélkül nincsen hiteles élet. Õket alig-alig ismerik ahangoskodók, az egymást tiprók, a könyökölve elõre törtetõk. Igen, nekik,értük érdemes, gondolta Szindbád.
Valami hasonlót gondolunk mi is. Kevésbé szépen és elegánsan, de azoknak ésazokért írunk, akik csendesen, dolgosan, értékeket teremtve s nem elprédálvaélnek; akik tudják, hogy van egy szilárd, az évezredek próbái által edzettértekrend, és csak aszerint érdemes élniuk. Mindegy, mit mondanak róla. Nemérdekes, hogy kinevetik, megbélyegzik, ostobának és maradinak mondjak azt,aki ragaszkodik hozzá, aki élete vezércsillagának tekinti. Szövetségbekovácsolja vallóit. Arra tanítja õket, hogy imádják Urukat, Istenüket, éscsak neki szolgáljanak. Arra nevel, hogy szeressük embertársainkat,tiszteljük szüleinket és mások életét, becsülettel megszerzett javait, nedúljuk föl családjuk békességét.
Van mit elmondanunk, van mit védelmeznünk, van mit épitenünk. Reméljük, hogyolvasóink, önzetlen terjesztõink, támogatóink segítségével továbbra is leszmódunk vallani és megvallani, s majdan 5000. szamunk megjelenését ismegünnepelhetik utódaink.
Mi most olvasóink kezébe tesszük ezt az évfordulós peldányt. Úgy, abban aszellemben, ahogy
Sík Sándor írta "Nézz fel a kékbe!" címû versében:
Lezárom a könyvet, letörlöm a tollat.
Még nedves a lap, de a munka kész.
Keresztet a könyvre, a szívre, a szájra:
Ez a pont, ez a csend, ez a teljesedés.
A munka, a munka, a munka egész!
S most nézz fel a kékbe, még nem vagy a túlé,
De itt sem egészen a rõt nap alatt!
Nincs fontos a földön és nincsen a napban,
Aminek odatárd szabadult napodat,
Csak az új, csak az új, csak az új feladat!
Új Ember szerkesztõsége és kiadóhivatala (terjesztés, elõfizetés):
1053 BUDAPEST, Kossuth L. u. 1.
Postacím: 1364 Budapest, Pf. 111.
Tel.: (36-1)-117 3661, Fax: (36-1)-117 3471
További katolikus sajtótermékekrõl szerezhetõ információ az Interneten az alábbi lapon:
http://communio.hcbc.hu/press.html
A MAGYAR KÜLPOLITIKA ALAPJAI
NEMZETSTRATÉGIAI VÁZLAT, III. rész
(Magyar Fórum június 20.)
Raffay Ernõ
Változatlanul érvényben van Budapest külpolitikai álláspontja a "három lábonállásról": legfontosabb a nyugati országokkal a jó kapcsolat ápolása(különbözõ integrációk), azután következik a szomszédos országokkal (sajátfölfogásom szerint a magyar területeket háromnegyed évszázada megszállvatartó országokkal) való jó viszony fönntartása, végül és utolsósorban azutóbbi országokban élõ magyarság bizonyos érdekeinek képviselete.
Ez a "koncepció" mesterséges konstrukció, amely a feje tetejére állitja éslabilissá teszi az ésszerû magyar érdekképviseletet. Napi és hosszú távúkövetkezméneiben pedig kétségtelenül kimeriti a hazaárulás kategóriáját. Akétévi kormányzást elemezve, úgy tûnik, hogy ez a kormány nemcsak nemképviseli a magyar érdekeket, hanem bizonyos összefüggésekben kifejezettenidegen érdekeket helyez elõtérbe. A mostani kormányfõ 1994-es kijelentése,miszerint õ nem tizenöt, hanem csak tizmillió magyar miniszterelnöke,kétségtelenül stratégiai jelentõségû mondat. Abban az értelemben, hogy amegszállt területeken élõ magyaroké nem, vagyis az õ politikai vezetésükBucurestiben, Bratislavaban, Beogradban és Kijevben található. Aki pedig nemképviseli a teljes kárpát-medencei magyarság összefüggõ érdekeit, nemképviselheti a trianoni Magyarország népének érdekeit sem.
A kárpát-medencei magyar érdek ugyanis egy és oszthatatlan. Ezért volt nagyjelentõsége Antall József már idézett mondatának, s ezért annyira fájdalmasaz elmaradt magyar lehetõségek kiaknázatlanul hagyása.
A kárpát-medencei magyar érdek egy és oszthatatlan, ami azt jelenti, hogy atrianoni szétszórattatás ellenére a magyarság - függetlenül attól, hogyhány országban, milyen politikai rendszerû társadalomban él - EGYETLENNEMZET. A szétszórtság és csángósodás, azaz szórvánnyá válás tragikus tényeiezt az alapállást nem változtathatják meg. Pusztán azért, mert a jelenlegiszlovák, román, szerb, ukrán kormány a magyarságot háromnegyed évszázad ótasújtó kedvezõtlen folyamatokat a maga eszközeivel (törvényhozás,gazdaságpolitika, oktatásügy stb.) egyre jobban erõsiti, s a jelenlegibudapesti kormány ez ellen nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, EGYPILLANATRA SEM LEHET LEMONDANI AZ EGYSÉGES ÉS EGYETEMES MAGYAR NEMZETIGÉNYÉRÕL. Az a tény, hogy az egységes magyar nemzet most nem létezik, nembizonyiték arra, hogy az egység a jövõben sem jöhet létre.
A KÜLPOLITIKÁT MEGHATÁROZÓ HELYZET
Az 1920 óta eltelt háromnegyed évszázadban a megszállás alatt lévõ magyarterületeken élõ magyarság története sajátos trendvonalat mutat.
A meghatározó tényezõk a következõk:A MAGYARSÁGNAK, MINT ETNIKAI CSOPORTNAK A HELYZETE AZ ÉLET SZINTE MINDENTERÜLETÉN FOKOZATOSAN ROMLIK TRIANON ÓTA. A trendben vannak mélypontok ésvannak viszonylag jobb idõszakok. Mélypontok például a felvidéki helyzet1945-1948 között, amikor a teljes jogfosztottság állapotában élt amagyarság, s a csehszlovák hatalom a jogfosztottságból való kiútként az"önkéntes" szlovákká válást jelölte meg (reszlovakizáció). Viszonylag jobbidõszaknak tekinthetõ az erdélyi helyzet 1945-1946-ban, amikor mindenmeglévõ rossz ellenére a magyarság KAPOTT bizonyos lehetõségeket. 1947, apárizsi békeszerzõdés aláirása után azonban kiderült, hogy pusztán taktikaiengedményekrõl volt szó a Groza-kormány részérõl, s a folytatás annáldurvábbá vált (letartóztatások, munkatáborok).
"CSÁNGÓSODÁS:" Ez azt jelenti, hogy egykor magyarlakta területeken a magyartöbbség szoros kisebbséggé, vagy lényeges kisebbséggé, azaz szórvánnyá válik.
Erre a folyamatra a "legjobb" példa a moldvai csángók helyzete. Lakóhelyükönnéhány nemzedékkel korábban többségben voltak, mára azonban - fõleg azerõszakos románositás következtében - kisebbséggé, sõt töredékké,szórvánnyá váltak. Az egykori csángóvidéken néhány magyar falut román tengervesz körül. Hasonló a helyzet az észak-erdélyi Mezõségben is, ahol arománság mára nagy többségbe került.
Emlithetjük a Nyitra környéki, Zombor-vidéki magyar falvakat is. Trianonidején ott egy 32 faluból álló, egybefüggõ magyar etnikai terület létezett.Most a magyar falvak száma alig éri el az egy tucatot, de közülük isnéhányban a szlovák elem aránya lassan túlsúlyba kerül. Mi várható egygeneráció múlva a moldvai csángóknál, a Mezõségben vagy Nyitra környékén? Ahasonló példákat sajnos sorolhatnánk (az egykori magyar városok helyzete, aBácska etnikai képének drasztikus megváltoztatása, fõleg a legutóbbi horváttámadások után, amikor a szerb krajinákból oda menekültek a szerbek).
Az egykori magyar szállásterületen tehát, fõleg a szélein nemcsakmegkezdõdött, hanem föl is gyorsult a magyarság széttöredezése,szórványetnikummá válása. Ha ezeket az eseményeket FOLYAMATUKBAN vizsgáljuk,azt kell megállapitanunk, hogy a folyamat végén ott látható a megszálltterületeken élõ magyarság eltûnése (eltüntetése), vagy valóban jelentéktelenszórvánnyá válása, amely már nem rendelkezik sem történelmi, sem nemzetitudattal, viszont megindult a teljes beolvadás, a teljes eltûnés útján. Azutóbbi években gyorsult föl a legnagyobb egységes magyar szállásterület, aSzékelyföld csángósitása (katonai és rendõri alakulatok betelepitése).Összesen legalább hárommillió magyarra vár ez a helyzet a megszállt területeken!
A szórvánnyá válás annyira veszélyes helyzetet alakitott ki a nemzetszámára, hogy a leendõ magyar kormányoknak ALAPVETÕEN ÚJ, AZ EDDIGIEKTÕLLEGFONTOSABB ELEMEIBEN DÖNTÕEN ELTÉRÕ KÜLPOLITIKAI STRATÉGIÁT KELLKIALAKITANIUK.
A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOKBAN A NEMZETISÉGI POLITIKA LÉNYEGE FÜGGETLEN AMINDENKORI POLITIKAI RENDSZERTÕL.Ez azt jelenti, hogy például az 1920-as évek román polgári demokráciája,azután az Antonescu nevéhez köthetõ szélsõjobb rendszer, majd a "népidemokrácia" és a Ceausescu-féle kommunista diktatúra ugyan sok mindenbenkülönbözött egymástól, de egy valamiben azonosak: ez a magyarellenesség. Pl.Anghelescu román kultuszminiszter iskolaügyi törvényei a huszas években ésCeausescu hasonló témájú törvényei ötven évvel késõbb kisértetiesenhasonlitanak egymásra a CÉLJAIK szempontjából: ez a magyar iskolarendszergyöngitése, megszüntetése. Ilyen szempontok alapján vethetõ össze ésmutatható ki hasonlóság például az elsõ összromán (1923) és az elsõösszjugoszláv (1921) alkotmány között.
A trianoni hetvenöt év egyik nagy tapasztalata szerint a magyar nemzetikisebbség szempontjából mindegy, hogy a megszálló országokban polgári, népivagy szocialista demokrácia, fasiszta vagy kommunista diktatúra van-e, mertezek mindegyike - a maga módján - azonos politikát folytat a magyarsággalszemben.
A MAGYAR KÜLPOLITIKA CÉLJAI
Az összmagyarság szempontjából napjainkra kialakult súlyos helyzetben AMAGYAR KÜLPOLITIKA PRINCIPIUMAIBAN, LEGFONTOSABB, VÉGSÕ CÉLJAIBAN STRATÉGIAIVÁLTOZÁSOKAT SZÜKSÉGES VÉGREHAJTANI.
Ez azt jelenti, hoyg át kell gondolni és át kell alakitani az olyan sokatemlegetett hármas célkitûzés (nyugati hatalmak - szomszédos országok -kisebbségi magyarság) tagjai közötti sorrendet, új, magyar érdekû tartalmakalapján.
Ha történelmileg megfelel az igazságnak az az állitásunk, hogy akárpát-medencei magyar érdek egy és oszthatatlan, valamint az afejtegetésünk, hogy az e területen élõ magyarság már-már tragikus helyzetbekerült, akkor ennek megfelelõen A LEENDÕ MAGYAR KÜLPOLITIKA LEGFONTOSABBCÉLJA AZ ÖSSZMAGYARSÁG, BENNE A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOKBAN ÉLÕ KISEBBSÉGIMAGYARSÁG NEMZETI ÉRDEKEINEK, MINDENEKELÕTT SZELLEMI-LELKI ÉS TERÜLETIÖSSZEKAPCSOLÁSÁNAK A KÉPVISELETE KELL LEGYEN.
A jövõben ennek a principiumnak kell elsõbbséget kapnia a külpolitikai célokközött. Meg kell határozni a viszonylatokat a fent leirt principium és egytovábbi HÁRMAS KAPCSOLATRENDSZER között. Ez az újfajta megközelitésû hármaskapcsolatrendszer:1. a nyugati országok és a nagy nyugati diplomáciai, katonai és gazdaságiintegrációk,2. az ún, szomszédos országok, vagyis azok a hatalmak, amelyek magyarterületeket, magyar lakosságot és magyar anyagi és nem anyagi értékekettartanak a birtokukban, és3. a szomszédos országok SZOMSZÉDAI, akikkel akár rövid, akár hosszú távonnagyon komoly érdekazonosságaink vannak és lehetnek.
Vegyük sorra a MAGYAR KÜLPOLITIKAI PRINCIPIUM ÉS E HÁRMAS KAPCSOLATRENDSZERleképezhetõ viszonyát.Napjainkra egyértelmûvé vált, hogy ún. SZOMSZÉDÁLLAMI KAPCSOLATAINKATlehetetlenség teljes mértékben normalizálni. Nem azért, mintha Magyarországnem kivánná a "történelmi megbékélést", hanem azért, mert ezek a hatalmak azelmúlt 75 év alatt nem akarták és nem is tudták biztositani a területükönélõ, többmilliós magyarság számára az általános emberi és sajátoskisebbségi-etnikai jogokat. Bebizonyosodott, hogy céljuk nem az autonómia ésa szóban forgó jogok biztositása, éppen ellenkezõleg, új államuk területiegységét a magyarság beolvasztása, elûzése, megsemmisitése útján kivánjákmegõrizni. Ez ellen a magyar külpolitikának a jövõben a leghatározottabbanföl kell lépnie, abból a célból, hogy megvalósuljon az összmagyarságszellemi, lelki és területi összekapcsolása.
A NYUGATI INTEGRÁCIÓKHOZ, fõleg a katonai és diplomáciai-politikaijellegûekhez csak akkor és annyiban szabad Magyarországnak kapcsolódnia,amikor és amennyiben ez a kapcsolódás, belépés elõsegiti a fent leirt magyarérdek megvalósitását. A nyugati hatalmakkal való tárgyalásaink soránelõtérbe kell állitani az egységes kárpát-medencei magyar érdeket. Ezt annális inkább megteheti a mindenkori magyar (kül)politika, mert tudnunk kell,hogy bizonyos nyugati integrációknak és országoknak legalább annyiraszükségük van Magyarországra, mint nekünk õrájuk. Geostratégiai helyzetünkmost nekünk kedvez, s bizonyos nagyhatalmak közép- és délkelet-európai, sõtkelet-európai politikájukat ránk (is) akarják épiteni. Nehogy azt gondoljavalaki, hogy az USA Magyarország területén a bosnyák kecskepásztorok békéjemiatt hoz létre óriási összegbe kerülõ katonai támaszpontot. Ebben azesetben a VÁLTOZATLAN EREJÛ OROSZ ATOMÜTÕERÕ ELLEN AMERIKAI KATONAI BÁZISKIÉPITÉSÉRÕL VAN SZÓ, amit úgy lehet "eladni" a világban, mintBalkán-félszigeti békefennartást. Ha vállaljuk az ezzel járó óriásikockázatot (kell-e vállalnunk??), meg is kellene kérjük ennek az árát amagyarság érdekei alapján! (Nem véletlen, hogy a román kormány fölajánlottaa temesvári repülõtér használatát, sõt amerikai atomfegyverek elhelyezéséneka lehetõségét Románia területén az Egyesült Államok számára. Ez nem sokkalazután történt, hogy szúrópróbaként fölvetettük, hogy a magyar kormány kérjeaz amerikaiaktól cserébe a határok megváltoztatását. A gyors és drasztikusreagálás önmagáért beszél.)
Az újfajta hármas kapcsolatrendszer nem kevésbé fontos elemét képezi aSZOMSZÉDOK SZOMSZÉDAI. Közöttük ugyanis az elmúlt évszázadok során olyanjellegû ellentétek alakultak ki, amelykebõl a magyarság profitálhat. Szerbiaés Románia mondatlanul is területi vitában áll Albániával és Bulgáriával,hiszen szomszédaink tõlük is területeket vettek el. A magyar-bolgár-albánérdekazonosság létezik. Lengyelországgal hagyományosan jók (lehetnek) akapcsolataink, mig Ukrajnával román vonatkozásban, Horvátországgal szerbvonatkozásban célszerû megkeresni az azonos érdekeket. Megitélésem szerintlényegesen erõsiteni kellene (és lehetne is) a déli Balkán-félszigettel amagyar kapcsolatokat, ebben az esetben a magyar kül- és katonapolitikabátrabban fordulhatna leggyöngébb ellenfelünk, Szlovákia irányába. Ez annális lényegesebb volna, mert az egykori kisantant gondolata újra kisért, sõtbizonyos vonatkozásokban már mûködik is ez a magyarellenes szövetség. (1996.áprilisi hir: Jozef Sestak szlovák külügyi államtitkár nyilatkozata:"Románia és Szlovákia egyaránt elutasitja a nemzeti kisebbségek kollektivjogait, mivel az európai normák a kisebbséghez tartozó személyek egyénijogaira hivatkoznak." Sestak-Melescanu-tárgyalás Bukarestben.) Akisantant-együttmûködés számos más, politikai és katonai TÉNYÉT a magyarhirszerzés a kilencvenes évek elejétõl kezdve rendszeresen földeritette. AMAGYAR KÜLPOLITIKA EGYIK FONTOS CÉLJA, FELADATA A KISANTANT VÉGSÕLÉTREJÖTTÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSA. Ezzel szemben a mai budapesti kormány aszlovák-magyar alapszerzõdéssel Szlovákiát mint európai politikájú államotismeri el, Romániával pedig "történelmi megbékélési" tárgyalásokat folytat,aminek semmi értelme addig, amig a TERÜLETI (HATÁR) KÉRDÉST nem rendezte akét ország.
Ha a leendõ nemzeti érdekû kormányok a magyar külpolitika principiumát,kapcsolatrendszerét, diplomáciai módszereit a fentieknek megfelelõenalakitják, akkor egyszer eljön az a történelmi pillanat, amikor a magyarságreálisan fölvetheti az 1920-as és 1947-es békeszerzõdés, a TRIANONI HATÁROKMEGVÁLTOZTATÁSÁNAK SZÁNDÉKÁT.
Mi kell alapvetõen ahhoz, hogy magyar érdekû külpolitika alakuljon?MINDENEKELÕTT NEMZETI KORMÁNY, AMELY NEMCSAK ARRA KÉPES, HOGY FÖLISMERJE AKÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR ÉRDEKEK LÉTEZÉSÉT, HANEM AMELY MEGTALÁLJA ASZÖVETSÉGESEKET ÉS A MEGFELELÕ DIPLOMÁCIAI MÓDSZEREKET AZ ÉRVÉNYESITÉSÜKHOZ.
Hosszú folyamat ez, de a magyarság, amikor nehéz helyzetben volt, mindigmegtalálta a megfelelõ személyeket és a kibontakozás lehetõségét.(Vége)
Törvényhozás a gyûlõlet ellen.
(II. folytatás)
Dr. Zétényi Zsolt írása a Nemzet-nek
Aki ismeri az elmúlt évtized magyarországi eseményeit, s remélhetöleg az is, aki ezeket a távolabbi jövõben fogja tanulmányozni, látja és látni fogja: Magyarországon nem fenyegeti a kisebbségeket a többség fölénye és agresszív túlsúlya, mert a többségnek nincs közösségi tudata, történelmi helyzetismerete, még hamis - kisebbségek ellen fordítható - fenyegetettség érzése sem. Magyarország népe a legelesettebb, leggyengébb morális-szellemi állapotban szenved a térség más népeihez képest is. Messzire vezetne annak elemzése, hogy milyen érdekek indokolják a közösség bûntudatának, állandó mentegetõdzésre kényszerítésének, bocsánatkérésre és visszavonulásra késztetésének, ezzel összefüggésben és járulékosan a kisebbségek bizonytalanság érzésének és félelmeinek felkeltesét. Tény, hogy a gazdaságban, politikában, tudományban, oktatásban, mûvelõdésben, vallásgyakorlásban szemmel látható akadályok tornyosulnak a közösségi megerõsödés, a szolidaritás érzésének és tudatának kialakulása, az egeszséges lelkiségû, történelmi hagyományainak, múltjának birtokában lévõ, megfelelõ helyzetértékeléssel bíró nemzeti közösség létezésének útjába. Ha a bûntudat és gyûlöletkeltés propagandistái az általuk állandóan sakkban tartott, pszichológiai terror alatt lévõ társadalomtól számon kérik a kisebbségi jogok fokozott elismerését és szavatolását, nem törõdve azzal, hogy ennek legfõbb akadálya éppen saját romboló munkásságuk, az állandó védekezésben és lábadozásban tartott többségi társadalom valóban nehezen képes más csoportokat megerõsíteni, vagy megítélni más csoportok szükségleteit a harmonikus kapcsolatok annyira igényelt tükrében. Most látjuk, mennyire igaza van századunk magyar nemzetpolitikusának, Mikó Imrének, amikor azt vallja, hoyg a leghatásosabb kisebbségvédelem a többség megerõsítése. Az erõs, egészséges itélõképessétû, öntudatos, barátait és ellenfeleit tárgyilagosan megítélni tudó, ebbõl eredõleg méltányos és félelem nélküli közösség képes egyedül más közösségek iránt méltányosságra és elismerésre. Ezért joggal tarthatjuk kisebbségellenesnek a többséget sanyargató és rágalmazó propagandistákat, a nekik helyeslõ, õket pszichikusan erõsítõ társadalmi háttérrel együtt.
Nézzük meg röviden az izgatás historikumát. Werbõczi Hármaskönyvének a hûtlenségrõl szóló szakaszai nem beszelnek kifejezetten szóval, tényközléssel, vagy véleménynyilvánítással elkövetett bûncselekményekrõl. A hûtlenségrõl az 1723. évi törvényalkotás hasonló fogalmakat haszneal, például, amikor büntetni rendeli azokat, "akik nyilvánosan a királynak és koronának közállodalma ellen támadnak és szegülnek", nem téve említést arról, hogy ez az ellenszegülés vajon történhet-e pusztán szóban. Az 1847/48. évi un. áprilisi törvények közül a sajtótörvény szól a sajtóvétségrõl, büntetve többek között azt, "ki valamely bûn avagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz sajtó útján", "ki a nyilvános köz- és vallásos erkölcsiségbõl és a tisztességes erkölcsökõl csúfot ûz", "ki az alkotmány erõszakos megváltoztatására s a törvényes felelõsség elleni engedetlenségre lázít". [Folytatjuk]
"Így gondozd a magyarodat!" -Kossuth díjért
avagy "Így gondozd a zsidódat!" - 10-15 év börtönért?
Stolmár G. Ilona
Az 1996-os Kossuth-díjak kiosztása után - úgy érzem - azok isérdemessé válnek megvetésünkre, akik ezentúl átveszik e díjat, vagy aGöncz-féle banda bármilyen díjra érdemesiti õket. Tudjuk, mindig voltakvisszaélések, baráti-hittársi "kiválasztások" az állami díjakodaitélésénél, a megjutalmazottak haveri-"eszmei" kiválogatásánál. Amiazonban most történt, nem csak az itélethozókat, de magát a díjat ismélységesen lejáratta!
Nemrégiben fogadta el a magyarországi parlament Göncz gyûlölettörvényét,amely súlyos börtönbüntetést helyez kilátásba mindazoknak, akik valamelynép, népcsoport, vallás ellen uszitanak vagy - akár lelkileg -megfélemlitik, megalázzák annak tagjait. Petri György verses ocsmányságárólsokan irtak már (újabban Spiró elvtárs elképesztõ mocskát is többen, jogosanfelháborodva taglalták. Esterházyról és "kiemelkedõ mûvérõl" kevesebb szóesett). Remélem, az alábbiakat olvasva, akad majd Olvasó, aki megteszifeljelentését, magyarként, a most kitüntetett Esterházy Péter "iró" ellenis! Bár..., az inkább elképzelhetõ, hogy engem itélnek 8-tól 15 évig terjedõelzárásra! [Pedig igazán csak az újdonsült Kossuth-díjas egyik, a mégmagyarnak csúfolt Rádióban vagy tizszer elhangzott "mûvébõl" idézek itt, szószerint, (kihagyva azokat a részeket, amelyeket Révffy László már idézett aNemzetben), mindössze azzal az aprócska, emlitésre is alig érdemesmódositással, hogy a számomra sokat - szinte mindent! - jelentõ MAGYAR szótegy másik nép nevére cserélem. Az új "mû" új cime tehát: "IGY GONDOZD AZSIDÓDAT!" [A feljelentõ brigádok ne felejtsék el a "Hunnia" c. lapot is (ismét) bemószerolni, mert az nem csak az alábbi pár soros idézetben, de a TELJES Esterházy-irkálmányban felcserélte e két szót: ld. Hunnia, 1995/8, 45-48 oldal - a szerk.]
Ime:
"A csokorba kötött zsidót szétdaraboljuk, és éles késsel ferdén viszavágjuk.Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk! (...)
Szeresd a zsidódat, mint tenmagadat! Kívánd a zsidódat! Ha hozzád bújik,simogasd! De ne a szõre visszájáról. Az erogén zónákatkék-fehér-dávidcsillagossal jeleztük. (Az eredetiben: piros-fehér-zölddel...S.I.)
Kezdõ zsidóbarát inkább kanzsidót tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtisztazsidót beszerezni, mint valami bizonytalan származású zsidót! Az afehérgyöngy hibrid zsidó! Micsoda baromság. Promenád-mischung itt mindenki.Öreg zsidót ne vegyünk! Évente kétszer fürösszük, semmiképp se többször!(Hát..., ez a kitétel bizony éppen nem a magyarra illik! Igy tehát ez abehelyettesitésünk "nagyon ül"! Jobban, mint az "eredeti". Még sohasemhallottam ugyanis általánosan emlegetni a "koszos magyar" vagy a "büdösmagyar" kifejezéseket, fogalmakat, ha tisztálkodásról vagy áporodott,piszoktól bûzlõ testszagról beszélt valaki... S.I.) A zsidót következetesendicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, zsidó, illetvekeményen, határozottan: pfuj, zsidó, helyedre! Szindinamika! A sárgazsidó...a tágasság érzetét kelti. A narancszsidó... mámoros. A vöröszsidó... meleg.Vörös. Ilyen szin nincsen is. A józsidóember... az már a járásárólmegismerszik. Mint komor bikáé. És én? És én? Az én járásom? Levegõt mindenzsidó igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos. A zsidóhátránya, hogy könnyen karcolódik. A lakkozott zsidóval bánjunk kesztyûskézzel. Problémás, ha a zsidón összecsavarodnak a rojtok. A zsidót mindig avisszáján poroljuk! Tempo bolero! A zsidó nem tûri magán a penészt. (Vajontapasztalatból tudja Esterházy?! S.I.) Praktikus a hordozható zsidó...Hogyan öltöztessük a zsidónkat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a zsidótminden étkezés elõtt tisztába tenni. Szoptatás 3 óránként."
Talán ennyi is elegendõ két dolog bemutatására: hogy mit neveznek ma otthonKossuth-díjra érdemes "irodalomnak", s hogy a nép- és nemzetgyalázást magasdíjakkal jutalmazzák. Természetesen kizárólag abban az esetben, ha amagyarral teszik ezt! Saját hazájában - vagy akárhol a világban. Hatörténetesen - mint ahogyan én is megkockáztattam a Hunnia után- egy másik nép nevéveljelent volna meg az Esterházy-irás "Igy gondozd a zsidódat?" cimmel (ezpersze teljesen elképzelhetetlen, ismerve származását, dauerolt orrát"megnemesitett" nevével együtt!), akkor a jelzett börtönéveket osztottákvolna ki a pénzes es mindeddig valami jobbat jelentõ díj helyett!Demokrácia, jogállam, egyenlõség, az 1100 éve õshonos magyarságegyenjogúsága akkor lesz Magyarországon, ha Esterházy Péter nemKossuth-díjat, hanem 15 év börtönbüntetést kap az ilyen magyargyalázóirásaiért - vagy ha én nem 15 évet kapnék azért, mert egyenrangúnaktekintve minden népet, az ország- és nemzetidegen nép nevére cseréltem kisaját fajtám nevét!
Mellesleg egy dologban igaza van Esterházynak. Bizonyára olvasta GalgócziErzsébet megfogalmazását. Tõle lophatta a kifejezést, bár az irónõegészen más értelemben, a magyarság nagyszerûségének alátámasztására irtale: A Kárpát-medence - valóban - huzatos! Akkor viszont talán jobb onnan távozni - mielõbb,természetesen nem azoknak, akik már 1100 éve jól megszokták azt a "huzattal"együtt, hanem azoknak akik gyalázzák a magyarságot! A magyarságot nem "gondozni" kell(ene), fõleg nem leigázni ésmocskolni, hanem békén hagyni, hogy saját, magyar arcukra formált hazájukbannyugodtan, boldogan, a maguk módján és -kedvére élhessenek!
Torgyán József szerint eljött az építkezés ideje
(Magyar Hírlap, jún. 29. szombat)Pintér Dezsõ interjúja
Az MSZP-nek nagyon sok választópolgára van, aki úgy gondolta, hogy a szocialisták képesek lesznek a nemzetgazdaság stabilizálására és az emberi méltósággal élhetõ élet megteremtésére. E választópolgárok rádöbbentek, hogy tévedtek - így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Torgyán József. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke és parlamenti frakciójának vezetõje szerint "rengetegen elhitték a saját hazugságukat", azt, hogy a kisgazdák nélkülözik a szakértõi hátteret.
Egy elemzés szerint ön akkor erõs igazán, ha támad. Amikor álláspontja magyarázatára és védekezésre kényszerül, akkor elveszti erejét, s március 14. óta ez történik. Mit mond önnek ez a megállapítás?
Azt, hogy újra egy képtelenséggel kell szembenéznem. A tevékenységem évtizedekig a védekezés jegyében telt. Országszerte, sõt a határon túl is jól ismert ügyvédként - voltak ügyfeleim az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából, Európa több országából - mindig védtem embereket, ennek következtében a védekezésben vagyok igazán képzett és jelentõs. Azt persze megköszönöm, ha valaki úgy ítéli meg, hogy a támadásban még ennél is többet nyújtok, bár gyanítom: nem jó szándék vezérli ezt az elismerést. Ez azonban engem nem zavar. Az ellenem indított támadások mindig látványosak voltak ugyan, de nagyon gyorsan összeomlottak.
Lehet, hogy ez alkalommal másról van szó? A közvélemény-kutatási adatok szerint március közepétõl erõteljesen csökkent az önnel rokonszenvezõk tábora.
Egy dolog a közvélemény-kutatás, más dolog a közvélemény manipulálása. Ha kint lett volna a bajnokká lett Ferencváros szezonzáró mérkõzésén, nem tette volna fel ezt a kérdést.
Alighanem segítenie kell, hogy felismerjem az összefüggést.
A meccsen is meggyõzõdhetett volna arról, hogy mekkora tömegek vesznek körül, amerre járok. A szeretetnyilvánításnak egyszerûen nincs határa, s ez történik 35 fokos kánikulában, meg szakadó esõben is. Ezek az emberek nem léteznek a közvélemény-kutatók számára? Egyébként egyáltalán nem jön olyan rosszul a rám irányított össztûz, mint sokan gondolják. Az ember felismeri a szándékokat, a felsorakozott osztagokat, a módszereket. Március 14. óta remek kurzuson vehetek részt. A beszédem elõrehozta a támadásokat, rengetegen most kényszerültek kilõni rám azokat a mérgezett nyilakat, amelyeket a választási kampányra tartogattak. Ily módon egészen jól fel lehet készülni arra, hogy milyen támadások érhetik majd a választások elõtt a Független Kisgazdapártot, és személy szerint én mire számíthatok. Szíveskedjék elgondolkodni azon, hogy ilyen hatékonysággal még egyszer ezt a támadást nem lehet ellenem megindítani.
Ön ma is elmondaná a Kossuth téren március 14-én elmondott beszédét?
Elõször is én kétszer ugyanazt a beszédet nem szoktam elmondani. Természetesen azóta elolvastam a magnószalagról leírt szöveget, s meg kell mondanom, hogy igazán jó beszéd volt. Igen, elmondanám még egyszer.
Azzal együtt, hogy "álliberális, undorító férgek és dögkeselyûk lepték el hazánkat"? S azt is megint elmondaná, hogy az országban féregteleníteni kell?
Én nem összefüggésekbõl kiragadott mondatokat mondanék, hanem beszédet, amely tartalmazza, hogy elherdálták a nemzeti vagyont, hogy nem korszerûsítették az ipart, hogy nem törõdtek egész vidékek elszegényedésével, hogy eltûrik az iskolás gyermekek éhezését. Ez a magatartás nemzetrontó és a dögkeselyû hasonlat nagyon is helytálló. S az emberek nekem adnak igazat.
Lehetséges, hogy március 14. óta egyetlen ellenvélemény, egyetlen figyelmeztetés sem gondolkodtatta el önt?
Nagyon is odafigyelek a véleményekre, s tudom, hogy volt bizonyos hatása annak - különösképpen a nemzeti középosztályban -, amit március óta rám hazudtak. Ám ahogy múlik az idõ és egyre több társadalmi körhöz eljut a beszéd valódi tartalma, úgy fordulnak a javamra a dolgok.
Az Országgyûlésben ennek kevés jele látszik. Március 14. óta tartózkodóbbá vált önnel az ellenzék. Nem érzi úgy, hogy egyedül maradt?
Ha ön valóban tárgyilagos ember, akkor a továbbiakban nem beszél ellenzékrõl, mert az nem létezik az ön által megidézett formában. Léteznek különbözõ érdekcsoportok és létezik a Független Kisgazdapárt. Pártomat azért vagyok kénytelen különválasztani az ellenzékinek mondott érdekcsoportoktól, mert a Független Kisgazdapárt 88 éve olyan történelmi erõ, amely nélkül ennek az országnak a kormányzását elképzelni sem lehet.
Fantáziadús egyedek ezt mégiscsak elképzelik. Ön szerint miért tévednek?
Mert a Független Kisgazdapárt és a vidék örökre összefonódott. Az ország lakossága négyötödét kitevõ vidék nélkül itt stabil kormányzást nem lehet megvalósítani. A Független Kisgazdapártnak jelen kell lennie a következõ kormányzati ciklusban. Silány politikai kompromisszumokba nem bocsátkozhat, ha meg akar felelni történelmi hivatásának. Ezért nagyon erõs Független Kisgazdapártra van szükség.
Nagyon erõs pártra vagy nagyon erõs pártelnökre? Szép számmal vannak, akik megpróbálnak külön gondolkodni a Független Kisgazdapártnak és annak elnökének jövõjérõl.
Nevetséges erõlködés. A politika nem úri kaszinó. Nem lehet válogatni a politikai ellenfelek között azon az alapon, hogy kinek ki a rokonszenves figura. 1994 elõtt is sokan mondták, hogy csak Torgyán nélküli Kisgazdapártot tudnak elképzelni. A választásokat követõen közülük a legtöbben azonnal felhívtak: "gratulálok, Józsikám!" Akkor már nem a nemkívánatos Torgyán, hanem a nagyon is fontos Józsikám lettem. Megtapasztaltam a folyamatokat, tisztában vagyok az elhatárolódások mibenlétével. Mondhatom, hogy kiismertem a mezõnyt.
Nemcsak más politikai erõk mutatnak rá a határvonalakra, ön is nagy figyelmet fordít arra, hogy a Független Kisgazdapártot más politikai erõktõl távolságtartónak tüntesse föl. A Kereszténydemokrata Néppárttal azonban kivételt tesz. Miért?
A Független Kisgazdapárt nemzeti törekvéseit a történelmi múlthoz hasonló módon kell megvalósítani, ahogy múltját egyetlen politikai erõnek sem szabad megtagadnia, amely konzervatív pártként kívánja meghatározni magát. Márpedig a Kisgazdapárt múltjához tartozik 1945. novemberi választási gyõzelme, amelynek során 57,03 százalékot ért el úgy, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a Kisgazdapárton belül indult a Kisgazdapárt sikeréért.
Ez a mai minta is?
Ez a történelmi múlt, amely arra kötelezi a Független Kisgazdapártot, hogy mindig jelezze: a Kereszténydemokrata Néppártot természetes szövetségesének tekinti.
Gondolja, hogy eldõlt már: a KDNP is azt akarja, amit ön?
Úgy gondolom, a Kereszténydemokrata Néppárt tagságának döntõ hányada és a Giczy György nevével fémjelzett vezetés is ezt kívánja.
Mire számít, mi lesz azokkal a kereszténydemokratákkal, akik nem erre az útra akarnak lépni?
A politika nemcsak azt a választ ismeri, hogy igen vagy nem. Vannak más válaszok is, és én nem kívánok kirekesztõ módon politizálni. Még a Fidesszel szemben sem, amelyet egyébként trójai falóként határoznék meg a legszívesebben. A Fidesz utóbbi hónapokban követett magatartása pedig arra a megállapításra késztet: nem jó, ha a trójai faló zab után nyerít, merthogy így elveszíti trójai faló jellegét és felfedi önmagát.
Attól tartok, segítenie kell. Miért nyerít a faló?
Elõször is a Fidesz azért trójai faló, mert útválasztása még nem dõlt el véglegesen. Olyan liberális kötõdései vannak, amelyeket lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nem lehet elfelejteni, amikor az Országgyûlésbõl Trianon évfordulóján - számomra szentségtörõ megjegyzések kíséretében - kivonult a Fidesz. Nem lehet elfelejteni, hogy az Ellenzéki Kerekasztal idején hogyan fonódott össze a Fidesz és az SZDSZ. Egyébként mikor szavazott nemzeti ügyben a Fidesz a Kisgazdapárt mellett? Ez a nap még nem jött el. Ám eljött március 16., amikor Szájer József Fidesz-frakcióvezetõ elkövette azt az õrületes hibát, hogy rágalmakat szórt rám. A Fidesz nevû trójai falóból még meglepetést okozó harcosok ugrálhatnak ki.
Még a nyerítésrõl és a zabról, ha kérhetem.
A Fidesz néhány vezetõje zab, tehát utánpótlás után nyerít, amikor a KDNP-t szeretné minél elõbb lenyelni. Világos: konzervatív nemzeti szavazatokkal kell feltölteni a nem létezõ Fidesz-bázist. Egyeseknek egyébként is teljesen mindegy, hogy ki képviseli a jobboldalt és ki a baloldalt. A lényeg az, hogy a liberalizmus kormányozzon.
Ez az ön által nem létezõnek minõsített bázis az utóbbi idõk közvélemény-kutatási adatai szerint meglehetõsen nagy társadalmi támogatottságra tett szert.
Az imént azt hittem, világosan beszélek: itt nem közvélemény-kutatásról, hanem manipulációkról van szó. Fidesz-bázis tényleg nincs, alapszervezeteik száma csekély. A jó személykiválasztás következtében néhány városban kétségkívül van polgármesterük, alpolgármesterük, akik figyelemre méltó személyiségek.
Mi az oka, hogy változatlanul nem egyértelmû a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum viszonya?
Lezsák Sándort korábban az a liberális többség sanyargatta, amely - nem teljes egészében - a frakcióból kiszakadt és megalakította a Magyar Demokrata Néppártot. Lezsák Sándor elnök úr ma pedig elköveti azt a hibát, hogy a tagság elõtt magát integráló erõnek mutatja. Tudnia kellene, hogy egy szekeret nem lehet két irányba húzni. Pillanatnyilag ez a helyzet számunkra nem érdekes. Mi a nemzet érdekét szolgáló minden erõvel hajlandók vagyunk együttmûködni. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az MDF a következõ választáson bejusson a parlamentbe. Én pedig végtelenül szomorúan, de a tényeket világosan látva kénytelen vagyok megállapítani, egyelõre nincs reális esély arra, hogy az MDF 1998 után is parlamenti párt legyen. Az MDF kormányzati tévedései - a nemzeti vagyon elképesztõ ütemû és nagyrészt a volt kommunista nómenklatúra számára történõ átjátszása, a köztársasági elnöki tisztség liberális kézre adása és így tovább - hosszan éreztetik hatásukat. Amikor Lezsák Sándor azt mondja, hogy egy Torgyán nélküli Kisgazdapárttal akar együttmûködni, bizonyítja, hogy nem tanult sem Szabó Iván, sem Für Lajos hibájából. Ez azonban még nem jelenti, hogy ezután sem tanulhat. Ha adottak lesznek a feltételek, együttmûködünk a Fidesszel és az MDF-fel is.
Igaz, hogy egy egészen szûk szakmai körben ön utasítást adott annak diszkrét vizsgálatára, milyen programelemek tennék lehetõvé a Független Kisgazdapárt és a Magyar Szocialista Párt kormányzati együttmûködését?
A Kisgazdapárt országos elnökségének ülésén én terjesztettem elõ azt az indítványt: nyilvánítsuk ki, hogy sem az MSZP-vel, sem a Szabad Demokraták Szövetségével nem vagyunk hajlandók a kormányzati együttmûködésre, és felkértük az ellenzéki pártokat, csatlakozzanak e felhíváshoz. Kormánypártként fontos célunk lesz a gazdasági növekedés, a jólét és a közbiztonság megteremtése, valamint a jelenlegi káosz felszámolása. Nekünk olyan erõkre van szükségünk, amelyek hajlandók közremûködni mindebben. A szövetségkötést is az említett céloknak rendeljük alá. Az MSZP-nek nagyon sok választópolgára van, aki úgy gondolta, hogy a szocialisták képesek lesznek a nemzetgazdaság stabilizálására és az emberi méltósággal élhetõ élet megteremtésére. E választópolgárok rádöbbentek, hogy tévedtek, és most keresik, kik képviselik az általuk kívánatosnak tartott értékeket. Sokan rátaláltak a Független Kisgazdapártra.
Horn Gyula a társadalmat érintõ legfontosabb kérdésekben parlamenti felszólalásában ismét együttmûködésre szólította fel az ellenzéket. A kisgazdák hogyan válaszolnak?
A párbeszédnek nincs akadálya, csakhogy Horn Gyula és csapata részérõl mi megátalkodott állampárti törekvéseket észlelünk. Ôk a valóságban nem törekednek párbeszédre, csak annak látszatát akarják kelteni. Jelenleg a demokrácia maradványainak felszámolása történik, hiszen a napirend elõtti felszólalásokat épp úgy lehetetlenné akarják tenni, mint a parlamenti tévéközvetítéseket. A kormánykoalíció minden területen visszanyesegeti a demokráciát, mindenütt az állampárti erõk kerülnek elõtérbe. Az MSZP-t és az SZDSZ-t nagyon nehéz szétválasztani. A közös kormányzati felelõsséget minden résztvevõnek vállalni kell.
Mennyire látja elõre a feladatait? Lépéseit milyen mértékben vezényli a tudatosság?
Lépéseim - köszönhetõen az óriási szellemi erõt képviselõ szakértõ háttérnek is - megtervezettek. Ki fogjuk ábrándítani azokat, akik szerint nekünk fogalmunk sincs a valódi helyzetrõl és a mozgástérrõl. Végeztünk a felméréssel és megállapítottuk, hogy a magyarországi kistelepüléseken jelenleg két politikai erõ létezik: a Független Kisgazdapárt és a Magyar Szocialista Párt. Már biztos, hogy a kistelepüléseken a választásokig a kisgazdák a szocialisták fölé kerekednek. Ugyanakkor az MSZP jelenleg még erõsebb a kisvárosokban és különösképpen a megyeszékhelyeken, valamint a fõvárosban. Stratégiánk és taktikánk a hátrány ledolgozása. Választási gyõzelmünket ténynek tekintjük, s azt vizsgáljuk, milyen konkrét feladatok várnak ránk a választást követõ elsõ napon, elsõ héten és elsõ hónapban. Rengetegen elhitték a saját hazugságukat, hogy a Független Kisgazdapártnak nincs szakértõi háttere. Nemsoká verni fogják a fejüket a falba. A mezõgazdasági bizottság húsztagú elnökségében tíznél több az egyetemi tanár, s már elõre megjósolom sokak ámulását, amikor októberben nyilvánosságra hozzuk az egészségügyi bizottság névsorát. Nem fecséreljük erõnket annak taglalására, hogy mely pártocskákkal lehetséges az együttmûködés és melyekkel nem. Mi a magunk fejlesztésére, valamint az 1998-tól ránk váró feladatra összpontosítunk, és a kormányzati tevékenységre legalkalmasabb személyiségeket keressük. Olyan politikai kompromisszumokat nem kötünk, amelyek meggátolnak bennünket a legjobbak kiválasztásában. Az ország nem paktumokat, hanem teljesítményt akar, s így is szavaz majd.